„ Ezelőtt 100 millió év, a helyszín koordináták a mai Bácsitork és környéke, Eocén Földtörténeti korszak.

Egy nagy víztömeg, meleg  sekély tengeri kép tarúl elénk, zátonyok, vízinövények, mohás, ingoványos helyek, tengeri morajlás, zúgás, ez a régi lomhán imbolygó, Thetys tenger. A névét ókori görög történész, Homernek tulajdonítjuk, Iliád epikus költeményeiben, amely drámai sorozatban leírt harci jelenetekről, vagy jelenetek amelyekben az istenek beavatkoznak. Tethys istennő, Oceanus felesége, tengeri nimfa, Achilles anyja, a tenger öregember lánya. 

Az éghajlat nagyon meleg ebben a korban, amit még „Új hajnal” elnevezésként is emlithetjük. A hő, páratartalom folyamatosan emelkedik ezt a jelenséget modern felfogással, globális felmelegedésnek nevezzük. De még Eocén kor elején vagyunk még el kell teljen vagy 60-70 millió év, hogy globális lehűlésről beszéljünk. A hely és környéke tele van élettel, víziállatokkal, vízinövényekkel. Mohák, szivacsok, rákok, ősrégi halak, medúzák, kagylók, csigák, és még számtalan víziállatokkal, végzik a megszokott tavékenységüket. Gondolhatnánk, hogy egy trópusi patrvidék ősi páfrányfákkal, vagy egy kis öbölben található finomhomokos partot vörös színezetű dombok, hegyek veszik körbe de nem igy van. Zátonyok, sötét barna tőzeg, ez az anyag mohákból és vízinövényekből áll és ingovány helyeken mocsári növényekből keletkezik. A tőzeg allatt puha fehér márga, ahol a kagylok sokasága megtalálható. A meleg tengeri áramlatok nyomán, ami böségesen szálítja a táplálékot planktonokat vagy más tipusú élelmet. A kagylók a zátonyokon egész telepeket képeznek, lehetséges szeretik a társas életet és mindig csoportosan fordulnak elő. Az elpusztult kagylók meszes héja megmarad  kagyló rétegeket alkotnak. Az élőpéldányok elpusztulnak, lassan a következő  nemzedék feljebb emelkedik. Az örvények  bőven  szálítják a táplálékot. Ahogyan tovább nézelödünk, a víz nagyon tiszta  ami azt jelenti nagyon oxigéndús, a fény lejut a tengerfenékig, ez nagyon előnyös hely akadálytalan táplálkozást biztosítanak a környező élővilágnak. Az állatok, a növények, korallok, kagylók, mohócok, puhányok, szivacsok, kis érmecskék finom szálacskás lábaikkal, tűsköncök, a színük, felépítésük lenyűgöző, mint egy mesebeli virágos kert, az ősi halak sokasága, kisebb nagyobb rákok családja, mintha ők lennének a kertészek, de nem itt mint egy kis őserdő mindenki sunyi ragadozó. A növények, virágállatok a csalánozok családja, sem kivételek a csodás, bájos felépítésükkel, habár a tenger aljában telepedtek, táplálékuk állati planktonok, odacsalják kisebb zsákmányukat azok meg rájuk ragadnak, szájnyílásuk bizonyos tapogatok, lábacskák veszik körül, amivel a zsákmányukat megfogják. A tenger alja üledék, ami hosszú idő során lemerült élhalt kagylók, csigák, mintha egy kincses szirteket alkottak tele kisebb nagyobb érmecskékkel, ezek nem mások, mint nummulitek 1mm-től egész 6 mm-es nagyságúak. Talán a szirtekben található elpusztul mennyiségből, mondhatjuk valamikor egy régi  korból származnak és talán ők uralták a tengereket. az élő példányok olyanok, mint egy nagy valodi sejt. a likacsosházúak, Foraminifera családjában tartozó egysejtűek neme. Az érmecskék csak a tiszta vízet szeretik, mésziszapos sekély vízben, rendkivül érzékenyek a környezeti feltételekre. Az érmecske oldalán vagy a vázon, pórusain kicsi szálszerű lábakkal szűrik a táplálékot piciny planktonokat, és meghúzodnak a mohócok vagyis a moha állatkák közelében, a házuk építésére begyüjtik a szükséges puha kalciumot.” (részlet, Bácsitorok ahol a korallzátonyok is megpihennek. 2 rész.)

Napjainkban Bácsitorok egy nagyon  népszerű kirándulóhely, számtalan virágos mezők, dombok vén vackorfákkal, rejtelmes erdők tele szebnél szebb erdei virágokkal, fürge kis patakok. Különleges szurdok, híres kőfejtők maradványai. De ami figyelemre méltó az éllettelen természet is a környéken. Egy nagyon régi kép talán, mintha a múltban utaznánk, az ősi Tethys őceáni tengerfenék feltárul a meredek oldalakon, amint lassan mállik az idő múlásával. A harmadkori tenger 66-2,6 millió évvel ezelőtti üledéksora lépcsőzetesen maradtak meg. A geológusok néhány alapelvet alkalmaznak a geológiai események sorrendjének megálapítására. Például, a szuperpozició elve a legrégebbi közetrétegek alul, a legfiatalabb kőzetrétegek pedig felül vannak. A kőzetrétegek egymásra rakodnak, és a legrégebbi rétegek azok, amelyek a leghosszabb ideje vannak eltemetve.

Az eredeti vízszintesség elve-a kőzetrétegek eredetileg  vízszintes helyzetben rakodnak le. Ennek az az oka, hogy a víz, a szél vagy jég rakja le az űledéket.

A rétegek folytonosságának az elve- minden kőzetréteg oldalirányban folytonos, és későbbi események hatására elmozdulhat.

A keresztirányú kapcsolatok elve-minden olyan geológiai jellemző, amely átvág egy másik jellemzőt, fiatalabb, mint az általa vágott jellemző.

Általában a tengerfeneket finom iszap betakarja. A korallzátonyok anyaga is bekerül, az élőlények mészanyaga is elvegyül a homokkal együtt, az iszap színét ennek a folyamatnak a következménye határozza meg és lehet vörös, zöld, kék, szürke, sárga. Évmilliók során a tengerfenék lerakodások egymásra halmozodtak  a meszes vízi élőlények maradványaival együtt. Minden élőlény, amely megfordult ebben  a környezetben hátrahagyott egy kis nyomot. A lerakodások kisebb vagy nagyobb mértékben a tengeri áramlatok ide-oda szálítják. A mozgó vízben lerakodó üledék felszínén a nagyobb termetű maradványok az áramlás irányában merőlegesen állnak be.

Egy geológus találkozó alkalmából (2009.09.22-25) Földtani szekezet és morfológia a Bácsitorok É-i előterében. Felszínre kerülő földtani szerkezetek, litosztratigráfiai elemek és események kapcsolodását mutatták be.

„ A Zsoboki, mely az allatta fekvő Nádasmenti Tarkaagyag Formációhoz hasonló kifejlődésű, azzal a különbséggel, hogy a finomtörmelékes -agyagos összletet-ezen a vidéken -három, dolomit tartalmú, kövületszegény, oolítos mészkőpad és a fölé települő Kolozsvári Mészkő Formáció között a Vulsella dubia lumachell-pad feküje képezi. A Kolozsvári Mészkő Formáció alsó részét kővületdús mészkőpadok , felső harmadát pedi tömegesen fellépő Nummulites fabiani-t tartalmazó mészmárgák alkotják. Fölötte, az eocént záró ( sőt az oligocén aljában átnyúló) Berédi Márga Formáció következik. Mindezt transzgresszíven a Dési Tufa Formáció takarja. Tehát leegyszerűsítve - területünkön, egy fedő tufaősszlet alatt a felszínt képező űledéksorban az erózióval szemben sokkal ellenállóbb mészkőszíntek tagolnak kis kohéziójú, törmelékes rétegsor A vázolt rétegsor enyhe, 5-7 százalékos, É-ŐK felé lejtő monoklint képez, melyet egy utólagos, DDK-ÉÉNy-irányú és egy megközelítőleg K-Ny-irányú vetőrendszer tagol. Az elöbbi mentén alakult ki a Bácsitorok szurdoka ( de mint látni fogjuk, K-re is kimutatható), a másik -részben -jól azonosítható a szoros Ny-i  oldali feltárásanak É-i részében, ugyanakkor szépen kimérhető az ellentétes, K-i oldalon is. A vetőmagaságok 10 m nagyságrendűek. Morfológiailag ez a szerkezet úgy tükröződik, hogy a kiemeltebb részeken, ahol az erózió a Kolozsvári Mészkő Formációt és a Zsoboki Formációt záró oolítos mészkőszíntet már letarolta, a puhább, agyagos színtben negatív felszíni formák keletkeztek, mig azokon a részeken, hol a mészkőszíntek alkotják a felszínt pozitívak. így, a Bácsitorok É-i végétől K-re, egy K-Ny-irányú, teknőszerű, aktív vízfolyás nélküli völgy azonósítható a Zsoboki Formáció agyagos színtjében ágyazva, melynek kialakulásában elsősorban a glaciális időszak deráziós folyamatok játszottak szerepet. É völgy D-i oldalát jelentős szoligeliflukció lejtős tömegmozgások is tarkítják. É-on ezt a völgyet egy mészkő-sasbérc kiséri. Úgy a völgy, mint a sasbérc vonalát a K-i vége felé két DDK-ÉÉNy-irányú vető dobja el, illetve zárja le . A K-Ny-irányú teknővölgyet azonban a Bácsitorok Ny-i oldalán is jól követhetően jelzi egy mélyedés addig, amig feljebb az oldalban a Dési Tufa Formáció be nem takarja a páleogén rétegsort, ezzel jelezve, hogy a törésrendszer prebadeni” (Geological structure and morfology of the northen foreground of Cheile Baciu) Poszet Szilárd, Wanek Ferenc Sapienta-Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kolozsvár. Környezetföldrajz Tanszék.

Nagyon szakszerű dolgozat Bácsitorok és környékéről, egy geológus szakember számára nagyon is érthető. Szeretném kiegészíteni az érthetőség kedvéért a következő földtani alapfogalmakkal, amelyek ebben  a dolgozatban előfordultak

Derázió-azok a felszínformáló folyamatok, amelyek a nehézségi erő hatására szálítóközeg nélkül mennek végbe lejtős felszínen.

Dolomit-karbonátos üledékes kőzet, ásványos összetétele 90 százaléka dolomit, a színe lehet fehér, szürkés-sárga vagy szürkés-zöld, felhasználása, építőkő, porát súrolásra, magas fokon kiégetve cementanyagra is felhasználják (legismertebb európai  előfordulása É-Olaszország, Dolomit hegység).

Márga-mésziszap és agyag keveredésével képződő finomszemcsés üledékes kőzet.

Monoklin rendszer-kristályrendszer, ahol a kristálytani tengely-kereszt három ága különböző hosszú és a „b” tengely a „c” tengellyel nem 90 fokos szöget zár be.

Nummulites fabiani-érem típusú 1-6 mm nagyságú kövület, népies neve Szent László pénze.

Vulsella dubia -két teknőjű kagyló kövület, népies neve Csipde kagyló.

Oolitos mészkő-intrabazinális üledékes kőzetek, nem szárazföldi eredetűek, egy üledék gyűjtő medencén belül képződtek kémiai kiválás és vagy az üledék gyűjtőben élő szervezetek tevékenysége folytán. A mészkőveknek túlnyomó része tengerekben képződőtt, és biógén eredetű erőssen hullámzó, sekély vízi trópusi tengerekben. Kémiai uton is kiválhat a mésziszap, amely a mészkő nyersanyaga. Az így kivált mész más kőzetszemcsék köré rakodik és bekérgezi azokat az ilyen apró gömböcskékből álló mészkővet oolitos mészkőnek nevezik. A sekélytengerekben képződő nagy része zátonyépítő szervezetek tevékenységének köszönhető. Zátonyépítők-korallok, szivacsok, egyes kagylók, moha állatok. A vázak ősszenövése zátony mészkő képződéséhez vezet, amelynek nincs rétegzettsége és olykor több méter vastag is lehet. A zátonymészkő anyagának nem kis része a zátonyokon, vagy környéken élő mészvázú szervek elhalásából adódik, mészalgák, amelyeket leülepedő apró vázai erősítik a zátonyok szerkezetét, csiga kagyló, tengeri lilióm, óriás egysejtű (foraminifera vázmaradványokat vagy váztöredékeket). A mésziszap kőzeté válása cementációval történik. A cementáló anyag CaCO3 (mésziszap), egyes CaCO3 szemcsék felododnak majd újra kristályosodnak és ősszekötik a mésziszapszemcséket. Ezekhez a folyamatokhoz bizonyos mértékű betemetődés is szükséges

Sasbérc-kiemelkedő rögdarab, amelyet két oldalt lépcsős vetődések szegélyzik.

Szoligeliflukció-a talaj lassú csúszásának folyamata kislejtőkön, felszíni lerakodásk vízáztatás következtében.

Transzgreszív- (latin-transgresiv-átlépés) a tenger fokozatos előrenyomulása.

Tufa-a 2 cm-nél kisebb szemcseméretű, kirobbant-vulkáni törmelék kőzetté válás neve.

Prebadeni- Badeni korszak, középső miocén időszak, regionális korszak a térségünkben (Pannon,Kárpátok)(miocén 23,3-5,3 millió évvel ezelőtt)

Egy korallzátony világa nemcsak számtalan látható vízi állatok élőhelye  hanem a még rejtelmesebb láthatatlan élővilága. Az élőszervezetek mérete mikroszkopikus baktériumoktól egész nagy vízi élőlényekig, amelyet a biológiai oceánográfia napjainkban modern kutatási módszerekkel tanulmányozzák. Mikroszkopikus kicsinységű parányi kis lények a létfontosságuk jelentős a környezet életfentartásában. Már az óceán szó jelentése valaminek a mérhetetlen nagy tömege.

Ha beletekintünk egyetlen egy csepp tengervízben egy mikroszkóppal egy csodálatos világot vesszünk észre.Kicsi planktonok változatos skálája, kis evező lábú rákok (Copepoda), régi magyar elnevezésük kandicsrák, sokasága lebeg a csepp vizben.

Az evező lábú rákok az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsében az állkapcsilábas rákok (Maxillopoda) osztályában tartozó alosztály. Az egyik legnépesebb csoportnak tartják a rovarok után, tíz alrendjét, 210 családját 2400 nemét és 24 000 faját nyilvántart a rendszertan. Megjelenésük a korai kréta időszakra tehető, 145 millió évvel ezelőtt. Megtalálható tengerekben, édesvizekben (folyók, tavak), átmeneti vizekben (pocsolyák), föld alatti vizekben. Élnek fajaik planktonokban, a meder és növényzet felületén, az üledékben kavicsok közt, ideiglenes vizekben, fák és kövek repedéseiben, akárhol felgyűlő vizekben. Sarki vizektől a mélytengerig, hőforrások környékéig, mindenféle hömérsékletű vizekben, de még az ivóvízben is. A szabadon élő fajok mérete 1 és 2 mm között van, mig az élősdiek (parazita) több centiméter nagyságúak is vannak. Az óceánok évente 2 Gt. (gigatonna) szenet kötnek meg a légkörből. Az evező lábú rákok táplálkozásuk során megkötik a szenet, amit vándorlási mozgásuk során mindenhova a víz rétegekben eljuttatják. Az evező lábú rákok a halak legföbb tápláléka. A testűk cseppalakú és farok villában végződik. A testük 16 szelvényből, 6 fej-, 5 tor-, 5 potrohszelvényből áll. Végtagjai szabályos hasadtlábak (schizopodium). Mint a rákoknak két pár csápjuk van. Az első csápjuk fontos lebegtetési, helyváltoztató szerv. Színezetük nagyon változatos szürkés, barnás, fehér, kék, zöld, rozsaszín piros. A színek nem fajra jellemzők, élőhelyektől is függ. Táplálkozásuk algákkal, gyakran a nagyobbak a kisebb evező lábú rákokat is elfogyasztják. Az óceánok legelterjedtebb zooplanktoncsoportja a párzási stratégiainak is  széles  a skálája. Az ivarsejteket legtöbb esetben a nőstények őrzik és magukkal hordozzák a kikelésűkig. Miután a kis lárvák kikelnek, átalakulással fejlődnek. Az életciklusa az evező lábú rákoknak aránylag rövid , a fajtól is függ, pár héttől 3 évig is eltarthat.

A kis méreteik miatt észrevehetetlen az emberi szem számára, feltevödik a kérdés  a fosszilis rekordokban megtalálhatók. A rendszertani nyilvántartásban a besorolás szerint , 1 mm-nél kisebbek mikrofossziliák, 1 mm-nél nagyobbak makrofossziliák. Bácsitorok mészkőzet és agyag szintekből mikró paleontológiai vizsgálatok során sajnos nem került elő evező lábú rák kövület. Már említettem , amelyeket már feljegyeztek itt, ilyenek mint, foraminiférák, sárgamoszatok, kokolitoforák, csillárkamosztok. Egy másik tényező talán amiért nem sikerült kimutatni evező lábő rákokat, az egy nagyon igényes és modern felszerelés hiánya. Meglepő, hogy ilyen parányi élőlények fosszilis nyilvántartásban igenis léteznek, habár ritka, kihalt fajok a harmadidőszakból (tercier, 66-2,6 milló évvel ezelőtt). Megemlítek egy nagyon ritka és bonyolult mikró paleontológia vizsgálatot amelyet használtak ehez a fosszilis  evező labú rák kimutatására. Egy pásztázó elektron mikroszkopot használtak. Az elktron mikroszkop a vizsgált tárgy felszinének meghatározott területét irányított nagy sebességre felgyorsított elektronokat használnak. Ez a vizsgálat lehetővé teszi a terület helyének a képét, meghatározza alaki tulajdonságait, az anyag morfológiai tulajdonságait(atomok konturjait, szabályos kristályrácsszerkezet körvonalát). Nagy felbontású és nagyítású, nagy mélységű képet alkot. A vizsgált evező lábú rák, nagyon ritka ősmaradvány, amelyet Dél-Kaliforniai Rainbow Canyon (Mud Hills)  ős régi sós tó medrének szintjeiből származott. A sós tó  üledékeit kormeghatározás során megállapították, hogy középső Miocén időszakra tehető, (19-13,3 milló évvel ezelőtt). Az üledékek szintjeiben a kagylósrákok (Ostracoda) mellett kovásódott  evező lábú rákokat is meghatároztak.

A képen látható evező lábú rák egy Apocyclops californicus. kihalt faj. (19-13,3 millió évvel ezelőtt)(Creativ Commons Nevezd meg!-így add tovább!4.0)

Bácsitorok és környékét   jelenlegi földtani viszonyai a harmadkori időszaktól (66-2,6 millió évvel ezelőtt)   nagy mennyiségű lerakodások, korallzátonyok határozták meg. Számtalan kőzetrétegtani vizsgálatot végeztek. De nem mondható, hogy ezután minden tekintetben tökéletesen meg van határozva. Még nagyon sok vizsgálat és újabb észrevételek, kutatások következnek, és talán modern módszerekkel is. Visszatérve a parányi mikroszkópikus világban, a Bácsitoroki barangolásaim során gyűjtött márgás vizsgálati agyagot (kb.300g). Márgás vagyis azt jelenti, mésziszap és agyag keveredésével képződő finomszemcsés üledékes kőzet. Ebben a sárgás színű agyagban található a kőzetliszt (alurít) 0,002-0,02 mm szemcseméretű laza törmelékes üledék, vagyis iszap. Bácsitorok magassab déli részén egy kis omlások körül gyűjtöttem kisebb nagyobb kőlencsékkel (Nummulites fabiani, Szentlászló pénze) együtt. Ritkábban itt kis gyűrűnyöket (kisebb érem típusú csiga) is gyűjtöttem.

A begyűjtött anyagot iszapolás után a mikroszkópon megvizsgáltam. 40x-es nagyítás. Ami látható a képeken kisebb nagyobb fehér kvarcszemcsék, a kisebb és kerek szemcsék (oolites) kálcium karbonát, gyakran található a tengerpartok homokjaiban, vagy korallzátonyokban. Fenti képen,  henger alakú  talán egy foraminifera, vagy egy korallpolip törmelék ?. 

Bácsitorok egykori ősföldrajzi közvetlen környéke (Lásd egy térkép szerint)

Bácsitorok-szurdok, Hosszú Patak völgye, Hoja, Felegvár, Nádas völgye, Nagy Láb domb, Szöllő tető, Asszú Patak völgye, Csillag hegy, Nádaskóród, Andrásháza, Méra, Szúcság, Csigadomb, Kis-Szamos völgye, Kolozsvár, Feleki domb. Ezeken a helyeken felszínre kerülő litosztratigráfiai elemek közül a Kolozsvári Mészkő Formációhoz tartozó elemeket veszem figyelemben (Ide tartozik Bácsitorok is). A Jura kortól (150 millió évvel ezelőtt) nagyon sok évmillióig a korallzátonyok folyamatosan a sekély tenger fenekére épültek, fejlődtek, elpusztultak újak keletkeztek, telepeket alkotva. A meszes vázú élőlények alkották a zátonyokat szivacsok, korallok, mészalgák, csigák, kagylók, tüskebőrűek, mohaállatok, együtt éltek és elpusztultak. A zátonyokat a hullámzás vagy a tengeri áramlatok is pusztitották, felaprózódtak, a mészkő homokot a víz elszálította, egyes környéken mészdombokat, egyes helyeken vastagpados megjelenésű mészkőzetet alkotva. A régi geológiai szakkönyvekben ezeket ikrás kőzetnek is említik , a mészkőzet váz szerkezetét ősmaradványok alkotják. A kőzet törése kagylós, foraminiferás (likacsosházúak) mint a Bácsitoroki durva mészkő formáció. Bácsitorok közvetlen környékéről a mészkő formációban (fent említet helyeken ) megtalált és rendszerezett, a fontosabbak kiállítva a kolozsvári Őslénytani és Rétegtani Múzeumban. Ezeket a fajokat írták le különböző könyvekben: 40 foraminifera, 8 korall, 2 soksertéjű gyűrűsféreg, 4 fejlábú, 70 csiga, 90 kagyló, 160 kagylósrák, 7 pörgekarú, 22 tüskebőrű, 28 gerinces. A korallok fosszílis maradványainál, úgy a telepes vagy magányos, a betemetett korallok testüregében a nyílás felőli részen a kőzetanyag behatol, az összes pórusokat betölti. Kőmagvak formájában maradnak meg. Gyakran előfordul azonban harmadkori üledékekben ágyazott korallokon, hogy az egész kővület annyira porhanyos, rekonstrukciója és meghatározása gondokat okoz. Ma már a páleontológiai kutatás a fosszíliák vizsgálatának és meghatározásának módszerei nagymértékben kifinomultak, fejlődtek a preparálási módszerek. Az általam gyüjtött kövületek Bácsitorokból a volt kőbányák környékéről.

1 darab,Tarbellastraea korall (kép) 10x9x3 cm kb. 1 kg. A polypariumok (kelyhek 5-6 mm átm.) közvetlenül egymás mellett és gyakran poligonális keretmetszetük. Egy 5x nagyitóval, a legfontosabb váz ellem a septumrendszer, amelyek a kehely oldal irányában növekednek. A septumok kifejlődése és elrendeződése minden esetben hatsugaras szimetriát mutat. A fiatalabb septumgenerációk a plypárium külső oldalán magasabban helyezkednek el. Miután összehasonlítottam a saját példányomat különböző paleontológiai szaktanulmányokban található példányokkal, ez egy telepes kőkorall, kihalt faj, Tarbellastraea conoida (Reus 1871) amihez hasonlít a legjobban. Ez a kőkorall faj sekély, meleg, tiszta, szabályos sótartalmú, 18-20 Celsius fokos , kb 50 méters óceán vízben éltek. A geológiai időben ez a korall faj az Oligocén végén és a Miocén elején jelentek meg (23 millió évvel ezelőtt) a Tethys óceán korallzátonyaiban

Az egyik jellegzetes kővület az osztriga kagyló, Bácsitoroki-szurdok volt kőbányák mészkő formációban, amelyek tömegesen megtalálhatók együtt a Vulsella-réteg (Csípde kagyló) soraiban és a zátonyok kialakulásában is fontos tényezők voltak. A fosszílis anyag, amely a rétegekben található kb. 1 méternél is nagyobb  vastagságú, a  rétegek hosszúsága még ismeretlen, ami feltárult az idők során, több száz méteresre is tehető. A Rendszertanban az osztriga kagylók az állatok országán belül a puhatestűek törzsében, azon belül a kagylók osztályában tartozik.

A különböző osztriga kövületek begyüjtése a szurdokban, nem is olyan konnyű. Először is tilós kalapáccsal  bányászni, vagy ásni, másod sorban veszélyes is az omladozó sziklák miatt. A lemállót szikla agyagos, márgás, zöldes vagy szürkés színűek, ezek darabokra töröttek. A saját gyüjteményemhez tartozó legújabb példányok, egy nem régi épület alapjait kiásott területről származik. Ez a hely a Bácsitorok szurdok felett, Kiserdő domb aljában, a Déli oldalán helyezkedik. A mélyebb rétegekből előkerült anyagban, nagyobb darab durva mészkővek elkeveredve agyagos, márgás, zöldes szürke anyagban és ebben bizonyos mértékben található volt  a Vulsella dubia kagylók meg kisebb osztriga kagylók kövülete. A begyüjtött foszílis anyagot iszapolás, preparálás után ( 2023-ban végeztem el) sikerült egy néhány osztriga kagylóhéjat megfelelő állapotban hozni. Ezek a fenti képen láthatók, és még egy nem egész Vulsella dubia. Bácsitorok közvetlen környékén a puhatestűek törzséből a legtökéletesebb osztrigafaj  kövületek egyike megtalálható az Óriás Szőrbencs (Ostrea Gigantea Brand). A kagylók mérete 10 cm-től egész 30 cm-ig is lehetséges, a nagyobb méretüek talán még régebbi időkorszakból (150-100 millió évvel ezelőtt) együtt az  egysejtű Nummulites fabiani kövületekkel (Szentlászló pénze) terjedtek el ezen a környéken. (bövebben:Bácsitorok ahol a korallzátonyok is megpihennek. 3 Fejezet-ben)

Visszatérve a korallzátonyok világában nemcsak a látható világa csodálatos, hanem kicsinységük miatt, szabad szemmel nem látható csak mikroszkóppal vagy nagyitóval. A Tethys óceán vízét sajnos már nem lehet megvizsgálni, talán rejtelmes és ismeretlen kis lények milliárdjai élték saját világukat millió éveken át. A meszes vázúak, mint a foraminiferák, kovamoszatok (Bacillariophyceae), sárgamoszatok (Heterokontophyta) egysejtűek, vagy sejtkötelékben együtt maradó moszatok megmaradtak, mint kövületek. Jelenleg  több mint élő 100 000 fajuk ismert. Az elpusztult és a tengerfenekére süllyedt kovahéjak vastag kovaföld réteggé alakultak  az elmult évmilliók során (képen kovamoszatok Ernst Haeckel illusztrációja).

Bácsitorok foraminifera és agyag szintjeiből Micro paleontológiai vizsgálatok során leírt foraminifera és moszat fajok, csak egy néhányat felsorolok: Limnocythere sp., Paralimnacythere sp., Cypris sp, Cyprinothus sp, csillárkamoszat Characeae, sárgamoszat faj Chiasmolithus oamaruensis Deflandre, Coccolithus eopelagicus Bramlette. Ezek a parányi kis lények jelentőségük létfontosságú szerepük volt és a mai napokban is az, a Föld életfenntartási rendszernek a fenntartásában. Egy mai tény például a kovamoszatok egy százalékos szerves anyag tömeg részarányával 20 százalékos globális CO2 megkötést végeznek, ugyanakkor a Föld oxigénjének 50 százalékát biztosítják. Egy nagyszerű ötlet a kolozsvári Őslénytani és Rétegtani Múzeumban a geologiai paleontologiai szakos egyetemi halgatók közremükődésével modern módszerekkel sikerült szemléltetni a mikroszkopikus nagyságú különböző foraminifera (Likacsosházúak) fajokat. Ezeket a kis kövületeket felnagyították 100x-os nagyságra egy számítógépes programmal, majd ki is nyomtatták egy 3D nyomtatón, nagyobb alma nagyságúak mindegyik, ami a képen látható még a kisebbek is, csak több felvételt le kicsinyítettem, hogy minnél több beférjen egy felvételben.

 A Föld őskori történelmébn a kontinenseknek, földrészeknek nem is volt meghatározó szerepük, ide-oda vándoroltak. Feldarabolódottak sok változáson mentek át, újabb földrészek jelentek meg, egyesek elsülyedtek. Az idővonalban hogyha vesszük az utolsó 225 millió évvel ezelőtti időszakot, ami azért is fontos számomra mert innen elindul egy esemény sor, amely meghatározzák Bácsitorok és közvetlen környék történelmét. Amikor  egyetlen szuperkontinens volt a Pangea, majd 75 millió év után (150 millió évvel ezelőtt) feldarabolódott. Sekély meleg tengervízek húzódtak Európában. Eurázsia és Afrika ütközése és a köztük húzódó Tethys óceán bezáródott, 145 millió évvel ezelőtt, a Jura időszakban. De mit is jelent az óceán a mai szemmel, talán a Föld éltetője, irányítja  az időjárást, szabályozza a hőmérsékletet, ami a legfontosabb fentart minden  élő organizmust. Még a mai napig az óceánok hatalmas víz alatti világnak 91 százaléka észrevétlen, ismeretlen, felfedezetlen marad. Most visszatérünk a Tethys óceán 150 millió évvel ezelőtire. Mennyi titkot rejthetett, azokon a sok évmilliók alatt. Amit mégis sikerült megtalálni a páleológusoknak vagy a kövület vadászoknak, felfedezni azokat az ősmaradványokat mint kövületek vagy nyomkövületek. Megtalálni azt a számtalan különböző gerincesek maradványait, a közvetlen környéken is, az utóbbi két évszázadban, talán vízi állat és tengeri növényvilágnak csak egy parányi része. Az egykori élőlények fosszíliatöredékéből tőrténő meghatározása során feltevődik a kérdés hogy a fosszília együttesek milyen mértékben tükrözik az egykori életközöséget. Egy kis bepillantás, hasonlatként a mai óceánok változatos élővilágát hány faj alkotja, egy tanulmányban 2,2 millióra tehető (NOAA. National Oceanic and Atmospheric Administration.) a tengerek és óceánok lakoja, és még az óceáni élővilág 91 százaléka ismeretlen, felfedezetlen. Tethys ősóceán hagyatéka a fenmaradt korallzátonyok, amelyek évszázadok természeti vagy emberi tevékenység következménye során feltárult. Egy korallzátony kialakulása talán a legkülönlegesebb tengeri képződmény. Ezeket apró állatkák, korallpolipok parányi mészvázából épülnek fel. Miután ezek az apró állatkák elpusztulnak, maradványain újabbak fejlődnek. Sok sok millió éveken át hatalmas zátonyokat vagy telepeket képeznek. Az elpusztult korallok apró törmelékeiből mészkőzet lerakodások  keletkeznek, amelyeket a tengeri áramlat elszállít, egyes helyeken mészkő dombok vagy mészkő hegyek keletkeznek. A korallzátonyok rengeteg lénynek adnak otthont víziállatok és vízi növényeknek egyaránt. Egy korallzátony több ezer korallfajból is álhat. Óriás kagylók, csigák, rákok, mészalgák, tengeri sűnök, sok különböző fajta színpompás halak, mohaállatkák, szivacsok, egyes vízi növények megtelepednek közéjük. Kialakul egy különleges környezet, amelyben szimbiózisban együtt élnek, miden egyes vízi élőlény fontos szerepet játszik a korallzátony kialakulásában. A korallokat a rendszertanban a csalánozok törzsében sorolják, a virágállatok osztályában. A mai korallok fajtái. A képek egy német  természettudós, zoológus, filozófus, tengeri biólogus, Ernst Haeckel (1834-1919), fényképezőgép még nem létezet, csak amit látot a mikroszkóp segítségével. Képességei kimagasló, saját rajzai, illusztrációi művészi alkotások. (The Art and Sience of Ernst Haeckel)

Kemény korallok, Acropora vagy Stahorn korall nemzetség: Acropora cervicorns, Acropora palmata, Acropora prolifera.

Agaricia nemzetség vagy lapos korallok: Agaricia undata, Agaricia fragilis, Agaricia tenuifolia.

Agykorallok különböző nemzetségekből: Diploria clivosa, Colpophyllia natans, Diploria labirinthiformis.

Hidrozoan típusú korallok vagy tűzkorallok: Millepora alcornis, Stylaster roseus, Millepora squarosa.

Ahermatípikús korallok, Gorgoniák: Ellisela elongáta, Irrigoria sp., Acanella sp.

Porózus korallok: Capnella nemzetség, Octocorallia alosztály

A korallok planktonokkal, algákkal táplálkoznak melyet tapogatóikkal fognak, az algákkal szimbiózisban élnek elfogyasztják az algák termékeit is. Bimbózással szaporodnak, új korallpolipok keletkeznek. Amikor az algák és korallok közötti kapcsolat megszakad a korallok halálát, elpusztulását jelenti, csak a fehér mészváz marad. A korallok igen érzékeny virágállatok csak 21-29 Celzius fokos, bizonyos sótartalmú vízeket szeretik. A koralloktól egy korallzátonyig, egy nagyon hosszú és lassú folyamat, mert minden egyes apró korallpolip növekedése lassú, körülbelül 10-15 cm évente. Egy másik tényező, miután egy korall elpusztul kisseb darabokra törnek és tömörödnek. A korallzátony életkora nagyon hosszú, akár évmilliókat vagy több évezredet és elérhetett a Tethys ősóceán idejében. De hét a tengerekben a megélhetésért harcol minden tengeri élőlény. A korallpolipok sem kivételek a legnagyobb természeti ellenségük a töviskoronás tengericsillag, meg különböző hínárok, amelyek rátelepednek a korallpolipokra, a mérgező nedvükkel megfulasztják a korallokat. Ezért szükséges a bizonyos vízi élőlények környezetére, amelyek megvédik a veszélyektől. Ilyenek a  remete rákok, vagy bizonyos halfajták, amelyek hínárokkal táplálkoznak. Ezek az élőlények a korallok környezetében felveszik vagy utánozzák a környezet mintáját, színét, alakját, így beleolvadva elrejtőznek a ragadozók és a zsákmány elöl. A rejtőzködés nem az egyetlen módja annak, hogy az élőlények álcázzák magukat a tengerben. Az átlátszóság az egyik leggyakoribb víz alatti álcázási stratégia sok planktonfaj (vagy medúzafaj) átlátszik így sokkal nehezebb észrevenni az óceánban lebegőket.. Más állatok, amelyek nem tudják átlátszóvá tenni magukat, fényvisszaverővé fejlödtek. Egyes halak visszaverik a fényt fényes pikkelyeikről, testüket tüköré változtatják, és eltünnek a vízben. Egyes állatok pedig aktív álcázást alkalmaznak megváltoztatják színüket a környezetükhőz igazodva, vagy akár fényt is termelnek, hogy beleolvadjanak a hullámokon keresztül leszálló napsugarakban. A korallok mivel felépítésük mésztartalmú, meszes anyaggá megkövessetek és mészkőben zárultak.(következik, Bácsitorok egykori ősföldrajzi közvetlen környéke.

Holocén (Jelenkor)

A kainozoikum legutolsó időszaka. A megnevezés görög eredetű Holos jelentése teljes és Cene, kainos szavakból jelentése új. Holocén korszak –egészen új, földtörténeti kor, A Nemzetközi Rétegtani Bizottság az alábbi korszakokra osztotta. Meghálaja (0-4200 évvel ezelőttig), Northgrippian (4200-8200 évvel ezelőtt), Grönlandi (8200-11700 évvel ezelőtt). Ezeket a szakaszokat különleges éghajlati események határozták meg. A meghálaja korszak meghatározása egy északkelet-indiai állam barlangjában levő állócseppkövek, másképpen sztalagmit rétegei segítettek, amelyeknek meghatározták a korát (0-4200 évvel ezelöttig keletkeztek). A következő két nayobb korszakát a holocénnak grönlandi jégmagok alapján határoztak meg. A különböző periódusokat a szakértő geológusok az üledékek, az ősmaradványok (kövületek) és az ízotópok felhalmozódása alapján tudják kimutatni.

A kainozoikum végét jelentő eljegesedés után máig tartó felmelegedés jellemzi. A jégtakarók már csak az Északi- és Déli-sark közelében húzódnak. A felmelegedés a középkorban a 14-19 század között kisebb lehűlésben ment át. A 20 század és a 21 században a globális felmelegedés egyre erősödik, az emberi tevékenység következményei miatt. Az élővilág ebben a korban alakult ki a mai növény és állatvilág, egy kis különbséggel, a nagy testű állatok kihaltak, ugyancsak az emberi tevékenység következményei miatt. A 20 század során ezek a folyamatok csak növekednek (iparasodás stb.) és nem csak a szárazföldön, hanem tengeri élővilágban is észrevehető. A környezet szenyeződése már annyira előrehaladott, amit már nem is lehet javítani. Ennek az egyik sajnálatos és megrendítő következménye az állatfajok vészjósló csökkenése. Mit hoz a jövő, hogyan alakul a geológiai idő, milyenek lesznek az életkörülmények, az éghajlat, az állat vagy növényvilág, ha egyáltalán lesznek.

250 millió év múlva.

Egyre több kutató és geológus a modern számitógépes rendszerekkel probálják lefuttatni, hogy hogyan is alakul a geológiai idő a Földön a következő 250 millió évben. Bekövetkezik újra egy szuper kontinens kialakulása a Pangea Ultima, amely már a mai ismert kontinenseket és földrészeket mágában foglalja. 250 millió év iszonyatos sok. A kutatók már észrevették, hogy a kontinensek évről évre közelednek egymáshoz Ez egy  nagyon lassú folyamat, hasonlatként az emberi köröm növekedést lehet például venni, ami észrevehetetlen. A Föld felszíne 250 millió év múlva nehéz megjósólni. Hogyan alakul a tenger fenekén  a földkéreg egyes lemezei a másik lemezben merűlve és süllyedve. Kialakul egy úgynevezett szubdukciós folyamat. A következményei robbanó vulkánok, számos földrengés, talán redők és hibák, vagy éppen hegyképződés. Egy amerikai kutató következtetései 250 millió év múlva. Az Atlanti-óceán teljesen eltünik. Amerika ütközni fog,addigra már egyesült Afrika és Eurázsia kontinensel. Ausztrália is észak felé távolodik és osszeütközik Ázsia déli részével, ugyanígy észak fele fog haladni Antarktisz és ütközik Ázsia déli részével. Az Indiai-óceánt az újonnan egyesült kontinensek közre fogják. Kialakul a Pangea Ultima (Utolsó Pangea kontinens) szuper kontinens, amelyet a Csendes -óceán fog körül, amely hatalmassá gyarapodott. Talán más kutatok másként látják ebből is látszik, hogy nem könnyű megjósolni a kontinensek mozgását. Újabban megjelent egy brit kututató a Bristoli Egyetem szuperszámítógépen futtatott éghajlati modelleket felhasználva  egy tanulmánya. 250 millió év múlva a felmelegedés kipusztítja az emlősök 95 százalékát, beleértve az embert is. Csak egy száraz forró éghajlatú földrész marad. A földkéreg lemezei mozgásának folyamata közben kialakult szuper kontinens  Pange Ultima, következményei, vulkáni tevékenység hatalmas mennyiségű széndioxiddal telítik a légkört. A globális hőmérséklet 40°C fölött lessz. Ez nagyon hasonló 260 millió évvel ezelőtti perm-triász korszakban kimutatott hőség időszakával és bekövetkezett fajok 90 százalékának az elpusztulása. A  szuper kontinensen a tengertől távol eső részein hatalmas sivataggá alakul, az élőlények kevés táplálékhoz jutnak, lassan elpusztulnak, csak egy nagyon különlegesek és alkalmazkodó emlősök maradnak meg. Egy másik tényező 250 millió év múlva a Nap sugárzása megnövekszik 2,5 százalákkal lessz fényesebb a maihoz képest. Ami még nagyobb globális felmelegedést okoz. Ez azzal magyarézható, hogy a Nap ebben az időszakban elfogyasztja hidrogén üzemanyag készletét, a Nap magja összezsugorodik, növeli a magfúzió sebességét. Az éghajlat széndioxid színtje meg fogja haladni a mai színtnek a töbszörösét. És ha mégis az emberiség vagy az emlősök majd tudnak alkalmazkodni, barlanglakók, homoklakók, vagy éjszakai életet fognak folytatni.

Ez már igazán csak a jövő kérdése. 250 millió év múlva Bácsitorok és környékén a legnagyobb valószínűséggel már nem lessz többé tenger vagy óceán, korallzátonyok, tengeri életkörülmények.De ki tudja, ez is csak a jövő egyik kérdése a sok közül. Kié a Föld? Kié a tenger? Kié a kövek, kavicsok? Kié ahomok?

Mezozoikum. 251,9-66 milló évvel  ezelőtt.

Ez a földtörténeti idő vagy  Közép idő a dinoszauruszok kora. Három időszakra oszlik.Triász 252-201,3 milló évvel ezelőtt. Jura 201,3-145 millió évvel ezelőtt. Kréta 145-66 milló évvel ezelőtt.

Pangea szuperkontinens ebben az időszakban feldarabolodott a ma is ismert kontinensekre. Figyelemre méltó tektonikus, éghajlati és evolúciós változások kora. Az éghajlat meleg volt és párás, ami kedvező volt az élet fejlődésére, kibontakozására. Új életformák jelentek meg miután a Perm korban az állatfajok jelentős része kihalt. Megjelentek a növényevők és a ragadozók, hamarosan meghatározó és uralkodó hűllőké fejlődtek, úgy a vízben, mint aszárazföldön, nagyon sok millió éven át. Ilyenek voltak, dinoszauruszok, pteroszauruszok, repülő őshüllők rendje, vagy a vízekben ichtioszauruszok, mezoszauruszok, bálna szerű tengeri hüllők rendje. Nemcsak a domináns hüllők fejlődtek, hanem a gerinctelen állatok is. Egysejtű foraminiferák (likacsoshéjúak) csigák, kagylók, amoniteszek (puhatestűek), ízeltlábúak (rákok, rovarok). Megjelentek a madarak (archeopterix). A Jura korszakban az emlősök is megjelentek. A növényvilág megújult, olyan növények jelentek meg amelyek magokat képeztek. Ezek a növények hátérben szorították a páfrányokat. A kor végére már virágaik gyümölcsöt is teremtek , amelyek fontos táplálék forrás volt az állatoknak. A fák túlnyomó része örökzöldek voltak, tűlevelűek, ginkggofélék.

A földfelszín alakulása. A Pangea szuperkontinens , még a triász elején kezdett feldarabolodni. A tengerek gyarapodtak. Európában és más szárazföldön sekély és meleg tenger húzódött. Eurázsia ütközése Afrikával  a köztük húzódó Tethys óceán bezárodott 145-66 millió évvel ezelőtt. Egy nagy kiterjedésű hegységrendszer  kialakulóban volt ebben a korban , a  Pacifikus hegységrendszer, Csendes óceáni lemez  ütközése Amerikával és Ázsiával. Ez lett a Föld második legnagyobb kiterjedésű hegységrendszer (30 000 km), észk-déli írányban húzódó láncai a mai Csendes óceán veszi körül. Jura időszktól a napjainkig zajló felgyürödés eredményeként jött létre. A jura időszktól a számomra fontos egy hely és környéke (Bácsitorok) elkezdte a történetét. A zátonyokat alkotó korallok a sekély meleg vízben (Tethys tenger) kialakítottak nagyon sok évmillió során egy különleges környezetet és a gerinctelenekből származó mészkőzet lerakodása maradt a tenger fenekén a mai Erdély medencében is. A mezozoikum végén egy újabb élőlények tömeges kihalása volt. Az összes gerinctelen állatok  75‰ elpusztult, köztük a dinoszauruszok is. Mindenki számára egy hatalmas meteorit zuhanása a Földre, Yucatán-félszigetre. Ez az esemény  jelentősen megváltoztatta a Föld életkörülményeit.. Az élőlények nem tudtak alkalmazkodni az új körülményekhez ezért elpusztultak. Ma is vita téma ez az esemény, például, az a feltevés is, hogy a dinoszauruszok  nem tudtak repülni, vagy vízben merülni tudtak, és ott alkalmazkodni, de sajnos mind elpusztultak. Az esemény után az evolució azért nem ált meg egy pár millió évig az új földi körülményekben  egy új változatos , különböző élőlényvilág  fejlödött, főleg a madarak és az emlősök vonalában. A növényvilág is egy új evolúció kezdédik, nagyon változatos virágzó növények jelennek meg.

Kainozoikum. 66 millió évvel ezelőtt kezdődött máig. A geokronológiában és a kronosztratigráfiában a következő időszakokra oszlik. PÁLEOGÉN. Páleocén, 66-56 millió évvel ezelőtt. Eocén, 56-33,9 millió évvel ezelőtt. Oligocén,33,9-23 millió évvel ezelőtt. NEOGÉN. Miocén, 23-5,3 millió évvel ezelőtt. Pliocén, 5,3-2,6 millió évvel ezelőtt. Pleisztocén 2,6-0,0117 millió évvel ezelőtt. Holocén, 11 700 évvel  kezdődött és a jelenkorban  is tart. Régebben a geológusok használtak olyan időszak felosztást mint, Negyedidőszak és Harmadidőszak (Tercier 66-2,5 millió évvel ezelőtt), Az idővonalban a Kainozoikum ma is zajlik a legutóbbi földtörténet ideje. A név görög eredetű kainos jelentése új, zóé jelentése élet úgy is fordították, mint újállatidőnek , emlősök kora. Éghajlata. A meleg párás időszakhoz képest a változás jelei már az eocénban kezdett mutatkozni. A lehűlés nem volt hirtelen egyik napról a másikra évmilliók teltek, lasan előre haladt. A miocénben az Antarktiszon kialakult a jégtakaró. Pliocénban a jégtakaró dél felé húzódott, Európa területén a mai Krakkóig (Lengyelország), Amerikában New Yorkig. A jégtakaró időközönként változott, előrenyomult vagy visszahúzódott. A Kárpát medencében nem volt teljes eljegesedés, de azért nagyon közeli, nem volt jéggel borítótt, a szaktudományban ezt perigglaciális területnek nevezik. Az élővilág a Kainozoikumban. A növényvilága nagyon hasonló a maihoz. A tengerekben élő algák fejlődése, a sárgamoszatok tartozó Cocolitok (parányi gömb alakú mészhéjú fitoplanktonok) és a kovamoszatokhoz tartozó Diatoma (parányi egysejtú vagy sejtkötelékben együtt maradó moszatok). A szárazföldön a zárvatermők elterjedtek. A fenyő félék uralták az erdőket, a sáfrányok a harasztok közül fennmaradtak, de a nagyon magas páfrányok (nyitvatermökhöz tartozók) eltüntek. Az állatvilág. A tengerben, gerinctelen állatvilága lényegében azonos a maival , esetleg a fajok különböznek. Az egysejtű Foraminiferák (likacsoshéjúak) kiterjedése növekszik. Ezek közül  Nummulitek (egysejtűek,Szentlászló pénze) hatalmas kőzetalkotó mennyiségben halmozódott fel (Nummulites Fabiani, Bácsitorok). Megkezdődik a csigák és kagylók uralma. A kagylók gyakori nemzetségei, Pecten,fésűkagylók, Cardium, szívkagylók, Ostrea, osztriga kagylók, Venus, vénusz kagylók. Bácsitorok jellemzői, Pycnodonte gigantea nagy mérető kagylók, Vulsella dubia, csipde kagylók, Ostrea gigantea, óriás szörbencs ( osztriga kagyló). A csigák közül, fontosabbak, Cerithium, bököc, Turritela, toronyka csiga, Conus, forgonc cs., Murex, tüsge cs. Ezek csak egy része a csiga fajoknak amelyek Bácsitorok és környékén  fejlödtek, részletesebben egy másik jegyzetemben, és  Bácsitorok ahol a korallzátonyok is megpihennek. 7-ik fejezettől kezdve. A csiga nemzetség  megnevezése latinul ahogy a taxonomiában (Rendszertan). Sorrendben, Nemzetségre utaló név, fajra utaló név, tudós neve aki először írta le, évszám mikor írták le először (ha van), népies elnevezés (ha van). Még felsorolok egy néhány csiga fajt  Bácsitorok és környékéről. Serpulae anulata ,gyürüny csiga ,kis méretű, Cerithium giganteum Desch. óriás bököc, Cerithium cf. belovacium  Desch. bököc, Cerithium cuspidatum Desch. hegyes bököc, Turritela imbricataria, toronyka csiga, Strombus giganteus Münst. óriás forgonc, Voluta crenulata fm., voluta csiga, Natica cf. infundibulum, kövér uszoga, Ampularia spirata Desch. hosszú pödrü uszoga, Trochus agglutinans Lamarck, boglyás csürök. Egy másik gerinctelen víziállat a tüskebörűek, fejlődése ebben az időkorszkban, ezek közül a tengeri sünök, amelyek fontos szerepet játszanak a közvetlen környezetukben. Bácsitorok és környékén a fontosabb tengeri sün fajok, Echinolampas giganteusn.sp. 1871, Echinolampas elipsoidalis d′ Archiac, Echinolampas subsimilis d Archiac 1846, Periaster cf. orbignyanus Cotteau 1856, Schizaster rimosus Desor.1847, Empatagus ornatus. Szárazföldön. Az emlősök a kainozoikumban a legjelentősebb fejlődésük következet be. Emberszabású majmok az oligocénban kezdődött, az emberfélék, asztrálopitekusz, Homo 5-8 millió évvel ezelőtt. A homo-sapiens 200 ezer évvel ezelőtt jelent meg. A hegyképződés . Már a kainozoikum elején megkezdödött az Andok és a Kordillerák felgyürődése. Eocén -oligocénben megkezdődött az Eurázsiai hegységrendszer , illetve az Atlasz hegység felgyürödése. A Kárpát medence kainozoikumban még a Tethys óceán nyúlványai még elérték, alsó miocén végére felgyürődtek a Külső-Kárpátok. Ugyan ebben az időszakban felgyürődött az Alpok és a Dinári hegység. A miocén végére az Erdélyi és a Panon medence süllyedni kezdett. A pleisztocénben megemelkedtek a medencén belül lévő hegyek, ezeknek a következménye , a Tethys óceán maradványok és a Földközi tengerrel megszünt az összeköttetés. Pleisztocénben lassan elkezdődött az eljegesedés. Következik Holocén (jelenkor) és  250 millió év mulva. (Pangea Ultima)

„Az idő a legérdekesebb dolgok egyike. Szubjektív és objektív egyszerre. Elmúlt és lesz. A múltat felidézzük, kutatjuk, a jövőt tervezzük, megpróbáljuk megjósolni az elkövetkezőket. Legrövidebb a jelenben. Mire megragadnánk, tovatűnik.” (ismeretlen szerző)

A nemzetközi szabványban (SI) az idő SI alapegysége az SI-másodperc. A hivatalos meghatározása. A másodperc a cézium-133 atom alapállapotába a két híperfinom színt közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9.192.631.770 periódusa. A geológiai idő a múlt eseményei idő szerinti kronológia, mely a Földet és a rajta levő életet formáló eseményeket rendezi. Tudományos elméletek alapján egy öreg csillag haldokló fázisa, egy születésben lévő planetáris ködből kialakuló Föld története napjainkig. A geológiai idő meghatározása a 19-ik század végéig a geológusok, és más természettudósok különböző elméletek alapján próbálták meghatározni a Föld korát és a legfontosabb eseményeit. Sokan úgy vélték, hogy a Föld csak néhány ezeréves. Az igazi esemény kronológiát csak a 20-ik század elején sikerült megoldani amikor egy lengyel fizikus és kémikus (Marie Curie) felfedezte a rádióaktivitást. Ennek köszönhetően meghatározták és időpontba hozták a földkéreg kőzeteit és rétegeit.

Kronosztratigráfia a rétegtannak a résztudománya, vagy időrétegtan a geológiai képződmények megkülönbözésével és csoportosításával foglalkozó tudomány. A kőzetek képződése korának meghatározása a kőzetből vett minták alapján történik. A kormeghatározás ismertebb módszereivel a geokémiai tudományterülete foglalkozik. Általában a kémiai izotópok arányát vizsgálják, amelyek a földtörténet során a kőzetalkotó ásványok kristályosodása óta megváltoznak. A kronosztratigráfia módszerei a következők: Radioaktív izotópos módszer, stabil izotópos módszer, termolumineszcens módszer, hasadványnyom módszer, szénizotópos módszer szén-12 ¹²C. szén -13 ¹³C. szén-14 ¹⁴C. A szénizotópos kormeghatározás olyan módszer, amely a természetben előforduló   ¹⁴C izotópot használja a széntartalmú anyagok korának meghatározására. Minden olyan anyag kora meghatározható, amely biológiai eredetű szenet tartalmaz, fa, faszén maradványok, magvak, levél, vászon, tőzeg, humusz, kagyló, csiga, csont, szarv, talajok, karbonátos üledék, cseppkő, vízben oldott szerves és szervetlen szén, jég is.A rétegtannak a rész tudományai a biosztratigráfia, vagy életrétegtan és a litosztratigráfia, vagy kőzetrétegtan. Az életrétegtan, a rétegek, és a benne felhalmozódott ősmaradványok, kövületek és az idő párhuzamban állítása. A kőzetrétegtan(litosztratigráfia) az egymásra települő és bennük található kőzet típusok sorrendjét és térbeli elhelyezkedését meghatározó résztudomány.

Visszatérve a Geológiai idő meghatározására. A geológiai folyamatok szempontjából az idő felfoghatatlan és jelentéktelen. A geológusok és természettudósoknak szükségük volt egy mértékre vagy egy skálára, egy nagyobb méretarány, hogy a geológiai eseményeket időben sorolják. Ezért a földtani tagoltságokra időegységekre osztották. A legnagyobb időegység az Eon. Ez az Eon korszakokra, időszakokra, korszakokra és szakaszokra oszlik. A Föld teljes története az idő két nagy Eon-ra oszlik. Az első a Prekambriumi, ahol a föld körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt keletkezet, körülbelül 570 millió évvel ezelőtt ért véget. Most a Fanerozoikum eon-ban vagyunk. Hogyha a Galaktikus Korszakot vesszük (persze ilyen hivatalos időszámítás nincs) a tudományos elméletek alapján, vagyis a „Nagy Bumm” és az univerzum keletkezése 13,8 milliárd évvel ezelőttire tehető. Ma 13.800.002.023-at írnánk. A Föld és a naprendszerünk születése 9.200.002.023 évben volt.

A Föld születése körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt, forró olvadt állapotban volt, és anyagai sűrűségüknek megfelelően gömbhéjakban rendeződtek. A Föld magjában sűrű vas és nikkel halmozódott fel. A légkör kívül ritka gázokból keletkezett. A Földtörténet legelső Eon-ja.

Hadaikum. – 4567,17- 4000 millió évvel ezelőtt

A föld anyag összeállásától, ösóceánok kialakulásán át az élet megjelenéséig terjednek

Archaikum. – 4000-2600 millió évvel ezelőtt.

A felszíni hőmérséklet csökken és megszilárdul. Kialakul a földkéreg az ösóceán és az őslégkör. A légkör összetevői ammónia, metán, vízgőz, széndioxid. Az őslégkörben szervetlen anyagokból ultraibolya sugárzás és elektronikus kisülések hatására szerves molekulák keletkeznek, amelyek az ősóceánban kerültek, ahol élő rendszerek jöttek létre, ezekből épültek a gömbhéjas szerkezetű kőzetgumók a sztromatolitok (3,5 milliárd évvel ezelőtt)

Proterozoikum. -2600-542 millió évvel ezelőtt.

A Hadaikumot, Archaikumot, Proterozoikumot, együtt Proterozoikumnak nevezzük. Ebben az időszakban az éghajlat meleg, de 4 jégkorszak nyomait is kimutatták, 2300, 1200, 900, 700, millió évvel ezelőtt. Hegységképződés lezajlott az ekkor keletkezett őshegyek elpusztult maradványaikból jöttek létre a kontinensek. 1.Laurencia-Észak-Amerikai tábla-Kanadai pajzs, Grönland, közöttük a Japetus óceán. 2. Fenoszarmácia-Kelet-európai tábla -Balti pajzs és ukrán pajzs közöttük az Uráli-óceán. 3.Szibériai tábla-Angara pajzs.4.Gondwana-az ősi Dél-Amerika, Afrika, Arábia, India, Ausztrália és Antarktisz. Az élővilág. Megjelentek az eukarióták, amelyek valódi sejtmaggal rendelkező sejtekből állnak, 680-543 millió évvel ezelőtt. Ilyenek voltak a csalánozok gyűrűsférgek és ízeltlábúak ősei.

Fanerozoikum.

Fanerozoikum korszak a jelenlegi eon a földtörténetéből, 545 millió évet foglal magában és nagyon gazdag élővilág létezett. Három időszakra osztjuk, Paleozoikum, Mezozoikum, és Kainozoikum.

Paleozoikum. -542-251,9 millió évvel ezelőtt. Hat földtörténeti időszakra oszlik, Kambrium, Ordovicium, Szilur, Devon, Karbon és Perm.

Kambrium kor elején hirtelen és nagyon gyorsan fejlődésnek indul az élet, habár az élőlények csak a tengerben voltak. Megnő a légköri oxigén mennyisége, kialakult az ózon réteg. Mindez az élővilág hatására. Az éghajlat változatos, déli földgömbön két jégkorszakot is kimutattak (450,250 millió évvel ezelőtt), az északi földgömbön meleg, kiegyensúlyozott. A földfelszín fejlődése ebben a korban két jelentős hegységképződés zajlott. 1.Kaledoniai (ordovicium-szilur-devon 500-350 millió évvel ezelőtt). Két kontinens Laurencia és Fenoszarmácia ütközése során egységes kontinens jött létre Euroamerika. Az ütközés vonalában kialakult a Kaledóniai-hegységrendszer. Még ma is megfigyelhető a maradványai Skandinávia nyugati részén, Skóciában, É.-Írországban, Kelet-Grönlandon. 2.Variszkuszi hegységképződés (karbon-perm, 500-350 millió évvel ezelőtt). Egyidőben két ütközés során, a kontinensek Euroamerika és Angara, kialakult Laurázsia. Laurázsia és Gondwana kialakult a nagy egységes kontinens Pangea, körülötte az egységes óceán Panthalasa. Ennek a szuper kontinens öblében egy sekély tenger a Tethyis. Ezeknek a kontinensek ütközése során kialakultak a Variszcidák. Maradványai Dél-Anglia, Franciaország hegységei, Német-középhegység, Cseh medence peremhegységei, a Lengyel-középhegység, a Rodope és az Ural. Az élővilág fejlődése ebben az időszakban a föld egyik legjelentősebb zátonyképző időszaka. Az állatvilág valamennyi ma létező állattörzse létezik, gerinctelen állatvilág, egysejtűek, foraminiferák, tengeri és csökkent sósvízi állatok. Szivacsok (zátony képzők), puhatestűek (Molusca), kagylók az ordoviciumtól, csigák kambriumtól. Ízeltlábúak (Arthropoda), például Trilobiták. A rákok kambrium elején jelentek meg, a nagyságrendük körülbelül 1 mm-től egész 90 cm-ig terjedtek. Megjelentek a rovarok (Insecta) az elsők szárnynélküliek középső devontól. A szárnyas rovarok karbontól jelentek meg, több mint 400 különböző faj. A nagyságrendjük 30-40 cm -esek is lehettek. Talán a leggyakoribb a szitakötő, 70-80 cm-es szárnyfesztávolsággal rendelkeztek. Pörgekarúak (Brachiopoda). Tűskebörűek (Echinodermata) például a tengeri sünök. Tengeri liliomok, graptoliták (Graptolitina). Félgerinchúrosok (Hemichordata). Telepes állatok (Monograptus turriculatus) szilurtól. A gerincesek fejlődése az ordoviciumban kezdődött. Csontos pikkelyűek szilurban, álkapocsnélküli halszerű vízi állatok (Ostrocoderma). Testükben csigolyák, bordák, csontlemezek borítják a testüket is. Devonban megjelennek a páncélos őshalak (Placoderma) Dinichthys óriás páncélos hal. A páncélos őshalakból porcos és csontos halak fejlődnek ki. Megjelennek a tüdős halak, bojtosúszós halak. Megjelennek az őskétéltűek (Stegoceptali), az őshüllők. A Paleozoikum végén az állatvilág 60-65%-a kihalt. A perm-triászi kihalás több okokra is tehető, az éghajlat változás (jégkorszak a déli félteken), a föld mágneses mező gyengülése.

A növényzet a paleozoikumban. Kambriumban a vízi növények voltak az uralkodok, algák, tengeri liliomok. Ordoviciumban az ősharasztok, zöld moszatok (Psilophyton-flora).   Szilurban megjelentek az első szárazföldi növények. Megjelentek a mohák, moszatok alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz. Devonban az ősharasztok elterjednek a szárazföldön, elindul a talajképződés. Megjelennek a korpafüvek, pikkelyfa (Lepidodenron) zsurlók (Calamites Equisetum) 5-30 m-esek. Páfrányok. Karbonban a mocsári növények. Megjelentek a tűlevelű fák, őspálma. A permi időszakban 280-230 millió évvel ezelőtt a kezdeti lápos mocsaras erdőket inkább kiszorították a tűlevelű és páfrányfenyők, megindul a hűlők térhódítása. A növényvilágot a perm végi kihalás nem igazán érintette.