A Föld őskori történelmébn a kontinenseknek, földrészeknek nem is volt meghatározó szerepük, ide-oda vándoroltak. Feldarabolódottak sok változáson mentek át, újabb földrészek jelentek meg, egyesek elsülyedtek. Az idővonalban hogyha vesszük az utolsó 225 millió évvel ezelőtti időszakot, ami azért is fontos számomra mert innen elindul egy esemény sor, amely meghatározzák Bácsitorok és közvetlen környék történelmét. Amikor egyetlen szuperkontinens volt a Pangea, majd 75 millió év után (150 millió évvel ezelőtt) feldarabolódott. Sekély meleg tengervízek húzódtak Európában. Eurázsia és Afrika ütközése és a köztük húzódó Tethys óceán bezáródott, 145 millió évvel ezelőtt, a Jura időszakban. De mit is jelent az óceán a mai szemmel, talán a Föld éltetője, irányítja az időjárást, szabályozza a hőmérsékletet, ami a legfontosabb fentart minden élő organizmust. Még a mai napig az óceánok hatalmas víz alatti világnak 91 százaléka észrevétlen, ismeretlen, felfedezetlen marad. Most visszatérünk a Tethys óceán 150 millió évvel ezelőtire. Mennyi titkot rejthetett, azokon a sok évmilliók alatt. Amit mégis sikerült megtalálni a páleológusoknak vagy a kövület vadászoknak, felfedezni azokat az ősmaradványokat mint kövületek vagy nyomkövületek. Megtalálni azt a számtalan különböző gerincesek maradványait, a közvetlen környéken is, az utóbbi két évszázadban, talán vízi állat és tengeri növényvilágnak csak egy parányi része. Az egykori élőlények fosszíliatöredékéből tőrténő meghatározása során feltevődik a kérdés hogy a fosszília együttesek milyen mértékben tükrözik az egykori életközöséget. Egy kis bepillantás, hasonlatként a mai óceánok változatos élővilágát hány faj alkotja, egy tanulmányban 2,2 millióra tehető (NOAA. National Oceanic and Atmospheric Administration.) a tengerek és óceánok lakoja, és még az óceáni élővilág 91 százaléka ismeretlen, felfedezetlen. Tethys ősóceán hagyatéka a fenmaradt korallzátonyok, amelyek évszázadok természeti vagy emberi tevékenység következménye során feltárult. Egy korallzátony kialakulása talán a legkülönlegesebb tengeri képződmény. Ezeket apró állatkák, korallpolipok parányi mészvázából épülnek fel. Miután ezek az apró állatkák elpusztulnak, maradványain újabbak fejlődnek. Sok sok millió éveken át hatalmas zátonyokat vagy telepeket képeznek. Az elpusztult korallok apró törmelékeiből mészkőzet lerakodások keletkeznek, amelyeket a tengeri áramlat elszállít, egyes helyeken mészkő dombok vagy mészkő hegyek keletkeznek. A korallzátonyok rengeteg lénynek adnak otthont víziállatok és vízi növényeknek egyaránt. Egy korallzátony több ezer korallfajból is álhat. Óriás kagylók, csigák, rákok, mészalgák, tengeri sűnök, sok különböző fajta színpompás halak, mohaállatkák, szivacsok, egyes vízi növények megtelepednek közéjük. Kialakul egy különleges környezet, amelyben szimbiózisban együtt élnek, miden egyes vízi élőlény fontos szerepet játszik a korallzátony kialakulásában. A korallokat a rendszertanban a csalánozok törzsében sorolják, a virágállatok osztályában. A mai korallok fajtái. A képek egy német természettudós, zoológus, filozófus, tengeri biólogus, Ernst Haeckel (1834-1919), fényképezőgép még nem létezet, csak amit látot a mikroszkóp segítségével. Képességei kimagasló, saját rajzai, illusztrációi művészi alkotások. (The Art and Sience of Ernst Haeckel)
Kemény korallok, Acropora vagy Stahorn korall nemzetség: Acropora cervicorns, Acropora palmata, Acropora prolifera.
Agaricia nemzetség vagy lapos korallok: Agaricia undata, Agaricia fragilis, Agaricia tenuifolia.
Agykorallok különböző nemzetségekből: Diploria clivosa, Colpophyllia natans, Diploria labirinthiformis.
Hidrozoan típusú korallok vagy tűzkorallok: Millepora alcornis, Stylaster roseus, Millepora squarosa.
Ahermatípikús korallok, Gorgoniák: Ellisela elongáta, Irrigoria sp., Acanella sp.
Porózus korallok: Capnella nemzetség, Octocorallia alosztály
A korallok planktonokkal, algákkal táplálkoznak melyet tapogatóikkal fognak, az algákkal szimbiózisban élnek elfogyasztják az algák termékeit is. Bimbózással szaporodnak, új korallpolipok keletkeznek. Amikor az algák és korallok közötti kapcsolat megszakad a korallok halálát, elpusztulását jelenti, csak a fehér mészváz marad. A korallok igen érzékeny virágállatok csak 21-29 Celzius fokos, bizonyos sótartalmú vízeket szeretik. A koralloktól egy korallzátonyig, egy nagyon hosszú és lassú folyamat, mert minden egyes apró korallpolip növekedése lassú, körülbelül 10-15 cm évente. Egy másik tényező, miután egy korall elpusztul kisseb darabokra törnek és tömörödnek. A korallzátony életkora nagyon hosszú, akár évmilliókat vagy több évezredet és elérhetett a Tethys ősóceán idejében. De hét a tengerekben a megélhetésért harcol minden tengeri élőlény. A korallpolipok sem kivételek a legnagyobb természeti ellenségük a töviskoronás tengericsillag, meg különböző hínárok, amelyek rátelepednek a korallpolipokra, a mérgező nedvükkel megfulasztják a korallokat. Ezért szükséges a bizonyos vízi élőlények környezetére, amelyek megvédik a veszélyektől. Ilyenek a remete rákok, vagy bizonyos halfajták, amelyek hínárokkal táplálkoznak. Ezek az élőlények a korallok környezetében felveszik vagy utánozzák a környezet mintáját, színét, alakját, így beleolvadva elrejtőznek a ragadozók és a zsákmány elöl. A rejtőzködés nem az egyetlen módja annak, hogy az élőlények álcázzák magukat a tengerben. Az átlátszóság az egyik leggyakoribb víz alatti álcázási stratégia sok planktonfaj (vagy medúzafaj) átlátszik így sokkal nehezebb észrevenni az óceánban lebegőket.. Más állatok, amelyek nem tudják átlátszóvá tenni magukat, fényvisszaverővé fejlödtek. Egyes halak visszaverik a fényt fényes pikkelyeikről, testüket tüköré változtatják, és eltünnek a vízben. Egyes állatok pedig aktív álcázást alkalmaznak megváltoztatják színüket a környezetükhőz igazodva, vagy akár fényt is termelnek, hogy beleolvadjanak a hullámokon keresztül leszálló napsugarakban. A korallok mivel felépítésük mésztartalmú, meszes anyaggá megkövessetek és mészkőben zárultak.(következik, Bácsitorok egykori ősföldrajzi közvetlen környéke.
