Bácsitorok egykori ősföldrajzi közvetlen környéke (Lásd egy térkép szerint)

Bácsitorok-szurdok, Hosszú Patak völgye, Hoja, Felegvár, Nádas völgye, Nagy Láb domb, Szöllő tető, Asszú Patak völgye, Csillag hegy, Nádaskóród, Andrásháza, Méra, Szúcság, Csigadomb, Kis-Szamos völgye, Kolozsvár, Feleki domb. Ezeken a helyeken felszínre kerülő litosztratigráfiai elemek közül a Kolozsvári Mészkő Formációhoz tartozó elemeket veszem figyelemben (Ide tartozik Bácsitorok is). A Jura kortól (150 millió évvel ezelőtt) nagyon sok évmillióig a korallzátonyok folyamatosan a sekély tenger fenekére épültek, fejlődtek, elpusztultak újak keletkeztek, telepeket alkotva. A meszes vázú élőlények alkották a zátonyokat szivacsok, korallok, mészalgák, csigák, kagylók, tüskebőrűek, mohaállatok, együtt éltek és elpusztultak. A zátonyokat a hullámzás vagy a tengeri áramlatok is pusztitották, felaprózódtak, a mészkő homokot a víz elszálította, egyes környéken mészdombokat, egyes helyeken vastagpados megjelenésű mészkőzetet alkotva. A régi geológiai szakkönyvekben ezeket ikrás kőzetnek is említik , a mészkőzet váz szerkezetét ősmaradványok alkotják. A kőzet törése kagylós, foraminiferás (likacsosházúak) mint a Bácsitoroki durva mészkő formáció. Bácsitorok közvetlen környékéről a mészkő formációban (fent említet helyeken ) megtalált és rendszerezett, a fontosabbak kiállítva a kolozsvári Őslénytani és Rétegtani Múzeumban. Ezeket a fajokat írták le különböző könyvekben: 40 foraminifera, 8 korall, 2 soksertéjű gyűrűsféreg, 4 fejlábú, 70 csiga, 90 kagyló, 160 kagylósrák, 7 pörgekarú, 22 tüskebőrű, 28 gerinces. A korallok fosszílis maradványainál, úgy a telepes vagy magányos, a betemetett korallok testüregében a nyílás felőli részen a kőzetanyag behatol, az összes pórusokat betölti. Kőmagvak formájában maradnak meg. Gyakran előfordul azonban harmadkori üledékekben ágyazott korallokon, hogy az egész kővület annyira porhanyos, rekonstrukciója és meghatározása gondokat okoz. Ma már a páleontológiai kutatás a fosszíliák vizsgálatának és meghatározásának módszerei nagymértékben kifinomultak, fejlődtek a preparálási módszerek. Az általam gyüjtött kövületek Bácsitorokból a volt kőbányák környékéről.

1 darab,Tarbellastraea korall (kép) 10x9x3 cm kb. 1 kg. A polypariumok (kelyhek 5-6 mm átm.) közvetlenül egymás mellett és gyakran poligonális keretmetszetük. Egy 5x nagyitóval, a legfontosabb váz ellem a septumrendszer, amelyek a kehely oldal irányában növekednek. A septumok kifejlődése és elrendeződése minden esetben hatsugaras szimetriát mutat. A fiatalabb septumgenerációk a plypárium külső oldalán magasabban helyezkednek el. Miután összehasonlítottam a saját példányomat különböző paleontológiai szaktanulmányokban található példányokkal, ez egy telepes kőkorall, kihalt faj, Tarbellastraea conoida (Reus 1871) amihez hasonlít a legjobban. Ez a kőkorall faj sekély, meleg, tiszta, szabályos sótartalmú, 18-20 Celsius fokos , kb 50 méters óceán vízben éltek. A geológiai időben ez a korall faj az Oligocén végén és a Miocén elején jelentek meg (23 millió évvel ezelőtt) a Tethys óceán korallzátonyaiban

Az egyik jellegzetes kővület az osztriga kagyló, Bácsitoroki-szurdok volt kőbányák mészkő formációban, amelyek tömegesen megtalálhatók együtt a Vulsella-réteg (Csípde kagyló) soraiban és a zátonyok kialakulásában is fontos tényezők voltak. A fosszílis anyag, amely a rétegekben található kb. 1 méternél is nagyobb  vastagságú, a  rétegek hosszúsága még ismeretlen, ami feltárult az idők során, több száz méteresre is tehető. A Rendszertanban az osztriga kagylók az állatok országán belül a puhatestűek törzsében, azon belül a kagylók osztályában tartozik.

A különböző osztriga kövületek begyüjtése a szurdokban, nem is olyan konnyű. Először is tilós kalapáccsal  bányászni, vagy ásni, másod sorban veszélyes is az omladozó sziklák miatt. A lemállót szikla agyagos, márgás, zöldes vagy szürkés színűek, ezek darabokra töröttek. A saját gyüjteményemhez tartozó legújabb példányok, egy nem régi épület alapjait kiásott területről származik. Ez a hely a Bácsitorok szurdok felett, Kiserdő domb aljában, a Déli oldalán helyezkedik. A mélyebb rétegekből előkerült anyagban, nagyobb darab durva mészkővek elkeveredve agyagos, márgás, zöldes szürke anyagban és ebben bizonyos mértékben található volt  a Vulsella dubia kagylók meg kisebb osztriga kagylók kövülete. A begyüjtött foszílis anyagot iszapolás, preparálás után ( 2023-ban végeztem el) sikerült egy néhány osztriga kagylóhéjat megfelelő állapotban hozni. Ezek a fenti képen láthatók, és még egy nem egész Vulsella dubia. Bácsitorok közvetlen környékén a puhatestűek törzséből a legtökéletesebb osztrigafaj  kövületek egyike megtalálható az Óriás Szőrbencs (Ostrea Gigantea Brand). A kagylók mérete 10 cm-től egész 30 cm-ig is lehetséges, a nagyobb méretüek talán még régebbi időkorszakból (150-100 millió évvel ezelőtt) együtt az  egysejtű Nummulites fabiani kövületekkel (Szentlászló pénze) terjedtek el ezen a környéken. (bövebben:Bácsitorok ahol a korallzátonyok is megpihennek. 3 Fejezet-ben)

Visszatérve a korallzátonyok világában nemcsak a látható világa csodálatos, hanem kicsinységük miatt, szabad szemmel nem látható csak mikroszkóppal vagy nagyitóval. A Tethys óceán vízét sajnos már nem lehet megvizsgálni, talán rejtelmes és ismeretlen kis lények milliárdjai élték saját világukat millió éveken át. A meszes vázúak, mint a foraminiferák, kovamoszatok (Bacillariophyceae), sárgamoszatok (Heterokontophyta) egysejtűek, vagy sejtkötelékben együtt maradó moszatok megmaradtak, mint kövületek. Jelenleg  több mint élő 100 000 fajuk ismert. Az elpusztult és a tengerfenekére süllyedt kovahéjak vastag kovaföld réteggé alakultak  az elmult évmilliók során (képen kovamoszatok Ernst Haeckel illusztrációja).

Bácsitorok foraminifera és agyag szintjeiből Micro paleontológiai vizsgálatok során leírt foraminifera és moszat fajok, csak egy néhányat felsorolok: Limnocythere sp., Paralimnacythere sp., Cypris sp, Cyprinothus sp, csillárkamoszat Characeae, sárgamoszat faj Chiasmolithus oamaruensis Deflandre, Coccolithus eopelagicus Bramlette. Ezek a parányi kis lények jelentőségük létfontosságú szerepük volt és a mai napokban is az, a Föld életfenntartási rendszernek a fenntartásában. Egy mai tény például a kovamoszatok egy százalékos szerves anyag tömeg részarányával 20 százalékos globális CO2 megkötést végeznek, ugyanakkor a Föld oxigénjének 50 százalékát biztosítják. Egy nagyszerű ötlet a kolozsvári Őslénytani és Rétegtani Múzeumban a geologiai paleontologiai szakos egyetemi halgatók közremükődésével modern módszerekkel sikerült szemléltetni a mikroszkopikus nagyságú különböző foraminifera (Likacsosházúak) fajokat. Ezeket a kis kövületeket felnagyították 100x-os nagyságra egy számítógépes programmal, majd ki is nyomtatták egy 3D nyomtatón, nagyobb alma nagyságúak mindegyik, ami a képen látható még a kisebbek is, csak több felvételt le kicsinyítettem, hogy minnél több beférjen egy felvételben.