Mielőtt folytatnám a kis és közepes méretű csiga kövületek ismertetését, saját gyűjteményemből (Nagy Láb területéről kiásott földtömegből) felsorolok egynéhány érdekes adatokat, amelyek vizsgálodásra alkalmas anyag.

Körülbelül igy néz ki a földtömeg 2024-ben készült kép, Nagy Láb.

A geológia, paleontológia, alkalmazott muzeológia, ezek a szaktudományok kevésbé ismerősek és nem is olyan népszerűek a napjainkban. Pedig hatalmas tudományos szakkönyvtárak elérhetőek a világhálón, a könyvtárakban. De maradok a kövületek témájában, bár nem lehetséges nagyon részletesen  átfogó képet adni róluk. Csak egy példát említek, mivel most a csiga kövületek bizonyos részeit szeretném bemutatni, felsorolni. A célom a kövületek részeit ismertetni könnyebb érthetőség kedvéért. A csigák legfontosabb rendszertani jellegét a héjfelület alakja, díszítése, a szájnyíllás,  határozzák meg. Rendkivüli nagy jelentősége van az embrionális kanyarulatoknak is, amely nagyobb példányokon is csak mikroszkopikus kicsinységűek.

A képen látható egy csigaház (jegyzettrajz) csak a fontosabb részei magyarul és angolul. 

De található részletesebb leírások csak a csigaház részekről. Hogyha részletesebben kell megérteni vagy meghatározni egy bizonyos csiga fajt,  vagy milyen csiga osztályhoz tartozik. Csak a csigaház részeinek és kifejezések szójegyzéke meghaladja a 150-et is. Például megemlítek egy ilyen szójegyzéket, amely megtalálható a -The Chonchological Society of Great Britain and Ireland- web oldalán. Amely segít megismertetni, azonosítani, rögzíteni és megörizni a csigahéjak és kagylóhéjak részeit. Chonchology, magyarul Konkológia. Puhatestű héjak tanulmányozásával foglalkozó szakterűlet.

Közepes méretű begyüjtött csiga kövületek. 30-50 mm.

1,9,10,11,11a.-Cerithium- kis és közepes méretű tengeri csigák. Cerithiidae családban tartozó tengeri haslábú, cerithek nemzetsége. Régies magyar neve Bököc, a napjainkban Dárda csiga. Karcsú héjuk megnyúlt hegyes toronnyal, sok kanyarulatok sugárirányúak, tengelyirányú dudorokkal, csomókkal.

2,3,6,6a,15.-Natica-régies magyar neve Uszoga, napjainkban Fúró csiga. Kis és közepes méretű ragadozó tengeri csigák nemzetsége, Naticidae család, Naticinae alcsaládjába tartozó tengeri haslábúak. Ma is élő csigafaj, megjelenése Eocén korszak, 37 millió évvel ezelőtt. A képen látható, fúró csiga kövületek több mint valószínű fiatal egyed fejlődésű szakaszában. Nagyobb példányokat is találtam, de csak három darabot. Mint általában a csiga fajok osztályában ez a faj is nagyon változatos. A fejlet példányoknak az átmérőjük meghaladthatja 10-20 cm-t is. A csigahéj, jobra kanyarodik, kevés kanyarulat vehető észre, az utolsó kanyarulat majdnem ugyanakkora mint a csiga mérete. Az apexben (csúcs) végzödnek a kisebb kanyarulatok, nagyon hasonlít egy szemre. A szájadék majdnem kerek és akkora mint az utolsó kanyarulat. A csigaház, barnás-szürke, általába sima, vagy tengelyirányú halvány csíkok, vagy lehetnek foltok is. Ami igazán jellegzetes erre a csiga fajra, nagyon veszedelmes húsevő ragadozó. A táplálkozása egy 7-8 cm csőszerű szívószervel történik, amit visszahúz a fejbe. A kedvenc tápláléka az élő kagylók, kisebb növényevő csigák. Hogyha talál egy nagyobb méretű kagylót, a csőszerű szívószerv végén található bizonyos izmos korong, amely a szívásra szolgál ameddig a csiga nyelve (radula) kifúrja a kagylóhéjat, ami után a szívószervét beljebb dugja a kagylóhéjba és elfogyasztja nagyrészben a húst, igy nem kell kinyitnia a kagyló két héját. A kisebb növényevő csigák is prédául esnek ilyenek, mint a szárnyas csigák (forgonc-strombus), a kisebb Bököc fajták (cerithium), még sok más kisebb csigafajok, kagylók.

10,12,14.-Turritella-Toronyka csiga (toroncsa, régies magyar neve) kövületek. Ma is élő tengeri csigák, Turritellaidae családhoz tartozó közepes méretű csiga. A csigaház szorosan tekercselt kanyarulatok, amelyek általános alakja alapvetően egy hosszúkás kúp. Homokos meg egy kicsit zavaros környezetet szereti, ahova meghúzódik vagy beássa magát. Ebben a környezetben megtalálja a táplálékát, ami a lerakodásokból, elhullt organizmusokból, növényekből áll. A vízből megszűri a megfelelő részecskéket. Annak érdekében, hogy megakadályozza a nagyobb részecskék bejutását a köpeny üregben, a köpeny szélén kisebb- nagyobb csápokból (szálacskák) álló függöny található. A környezet egyidőben menedékül is szolgál, a rájuk leselkedő ragadozók ellen, különösen az egyes csontoshalak kedvelik ezeket a toronyka csigákat. A toronyka csigák általában csoportosan fordulnak elő egy bizonyos környezetben. A csigaház kúpos héja változó színű, a barnássárgától a fehérig terjed, halványan foltozott, egyesek élesen hegyesek. A spirális kanyarulatok lehetnek gyöngyös megjelenésűek. A kanyarulatok közötti varratok mélyek könnyen megfigyelhetőek. A szájadék nyílása kicsi kerekded alakú.

A képen látható 14-es toronyka csiga kövület meghatározásakor, amit észrevettem, nagyon hasonló a Loxonoma (turritella faj) kövülethez. Megjelenése Ordoviciumtól (485 millió évvel ezelőtt) egész Triászig. Karcsú torony alakú ház számos kanyarulattal, amelyek közepesen domborúak. A felületük sima. Valoszínűleg a Loxonoma  csigák ( kihalt faj) volt a Mesogastropoda csigák nemzetsége kiinduló csoportja. Ebben az alrendben változatos alakú faj tartozik. A ház torony formájútól, orsó alakúig sokféle lehet.

4,7.-Buccinidae- Kürt csiga. Ezek a csiga kövületek, csak egy kisebb és egy közepes méretű példányok elég sok időt vett igényben amig megtaláltam a viszonylagos megnevezést. A kolozsvári paleontológiai múzeumban sem találtam hasonló kövületeket. Az lehetséges, hogy amelyeket találtam kisebb méretűek. A szakkönyvekben is keresgéltem hasonló kövületeket.  Figyelembe vettem a kövület sajátos alakját, habár nem ép példányok, és csak köbelek. A kanyarulatok többé kevésbé vállas és jobbra kanyarodnak. A csigaház nem maradt meg, de a köbelen látható sugárirányú bordák. A felülete néha spirális. A bordákon válldudorok láthatók. A képen most nem látható, de a csiga kövület másik oldalán, ahol a szájadék is van, amely egy hosszúkás nyiladék, a vége letört, talán a hozzá tartozó vékony szélű szárnnyal együtt. A kürt csiga félék a csigák osztályába a Sorbeoconcha rendjében tartozó család. A családban több mint 1500 faj van. Ma is élő faj megtalálható egyaránt a trópusi tengerekben, valamint a jeges tengerekben is. A kürt csigák általában közepes méretűek, de lehetnek nagyobbak is, amelyek elérhetik a 25 cm is. Húsevők, kagylóval, vagy  elhalt tengeri organizmusokkal táplálkoznak.

13. Tympanotonos semicoronatus. Sorbeoconcha rendjébe tartozó sósvvizű tengeri csiga, a Potonidiae családban. A begyűjtött csiga kövület torony alakú, hegyes legaláb 10 lapított kanyarulattal, amelyeket keskeny varratok választják el egymástól. A kövület felületén, elkopott szorosan csomós dudorok látható. Ezek a csigák a Kréta korszkban jelentek meg egész máig is jelen vannak.

5,5a.- Bayania lactea. Sorbeoconcha rendjében tartozó sósvizű tengeri csiga Thiaridae családban. A csiga kövület torony alakú a héja, 5-6 kisebb gömbölyű és sima felületű kanyarulatokkal. Ezek a csiga kövületek a Cerithidae csigák szuper családban is tartoznak. 

Puhatestűek. Gastropoda (haslábúak). Csigák.

A Nagy Láb területéről (lásd a térképen) kiásott földtömegből begyűjtött csiga kövületek. Ezen a környéken a sekély meleg tenger feneke, az egymásutáni anyag lerakodások Eocén, Neogén ősföldrajzi korokban túlnyomóan homok vagy iszap volt. Nagyon változatos élő vízi állat és növényvilág alakult ki, kiváltképpen a kisebb méretű víziállatok. Azt is lehet feltételezni, a környezet , ahol a fiatal egyedfejlődésű víziállatok biztonságban voltak a ragadozóktól. A csigák régi időkből származnak a megjelenésük még a Kambrium korszakban történt, 541 millió évvel ezelőtt. Leszármazásuk az őrvényféregszerű csoportból (laposférgek, gyűrűsférgek). Evoluciós szempontból is az egyik legsikeresebb csoport az általuk elfoglalt ökoszisztemák és élőhelyek sokféleségében. A csigák a Puhatestűek törzsének az egyik leggazdagabb osztálya, Gastropoda, magyarul Haslábúak osztálya meghaladja a 120000 élő fajszámot, és még több mint 13000 fennmaradt fosszilis nemzetséget. Alakjuk és méretük nagyon változatos. A héjuk mérete majdnem egy métertől egész az 1 milliméternél kisebbig terjed. A csigahéj alakja szoros kapcsolatban van a környezetével. Talán sokak számára ismeretlen az a tény, hogy az egyik kedvenc fiatalkori magyar romantikus, történelmi regény íróm Jókai Mór szenvedélyes ásvány, csiga, kagyló gyűjtő volt, számomra is meglepetés. A tények gyakran összefonódnak a valósággal, a körülmények ténylegesen megtörténtek vagy léteznek. Üveges szekrényben szebbnél szebb példányokat, darabokat őrzőt. Egy kivételes Tridacna gigas (amely a Föld legnagyobb puhatestűje), óriás kagylóval rendelkezett. Mérete is sokatmondó 94 cm hosszú, 142 kg. Az Indiai óceán sekély tengerei volt a származási helye. A kora 250 éves is volt amikor Jókai megszerezte. Ezeknél a kagylóknál a héjak számszerinti növekedési rétegsorai után állapítják meg, mint a fáknál is az évgyűrűket vesszük figyelembe. 1887-ben a magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Ma is megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeumnak Állattári Osztályának a gyűjteményében. Jókai a geológia és paleontológia népszerűsítője. A könyveiben nagyon jól bemutatja a környezetet, tájleírásaival kivételesen végig vezet a történelmi Magyarország, Erdély regényes vidékein. De a legnagyobb meglepetés számomra, számtalan művei közül (regény, novellák meghaladja 200-at) a  ,, Csigák Regénye,, amelyben nagyon eredetien leírja tengeri víziállatok és csigák csodálatos világát. Két  érdekes részletet idézek a regényből.

,, Erdélyben a Zaránd-megyei havasok csoportjában, közel a Vidrához van egy dolomithegy, mely nem egyéb, mint egyetlen óriás csigatorlasz. Kalapnagyságú, gyönyörűen csavarodott goniatitesek, toronyalakú cerithiumok kosszarvidomú ammontülkök vannak odafogva a kő közé, maga kő mindegyik. Mikor a vidrai kunyhó kapubálványát kifaragják e kőből, ott látszanak az oldalán ezek a nagyszerű hieroglyphiai az időtlen időnek. Hajh mikor még ezen bérc felett a tenger zúgot  melynek partja lehetett a Bihar bércláncolata!,,

,, Mennyiféle alak, minő csodás sokszerűség az idomokban, mily színpompa! A haliotosok (tengeri fülek, fülcsigák) szivárványos kelyhe arannyal áttörve, vagy rózsapiros háta ezüstel hímezve, vagy ezüst pajzsa fekete csíkokkal sávolyozva: a bodros csipkefőkötő alakú murex fajok (bíborcsigák), bíborpiros szájjal: a Dávid-hárfa felhúrozott márványos héjával: a turbo chrisostomus (aranyszájú) fűzöld koronájával, aranytól ragyogó öblével: a hatujjú pteroceras, mint egy roppant fésű kék szakállú tritonok számára, s annak egy kisebb narancsszín faja, a nereidák kontyát feltűzni olyan alkalmas: az égő kemenceszájhoz hasonló cassis rufus, s a pettyes cypreak ezernyi népe: a királyköpenyes pecten pallium, a zebracsíkos nautilus pompilus és rokona, hofehér, gyöngéd argonautilus, a csokoládészín unio nigra: a tarkabarka lópata (hyppopus maculatus): az óriási strombus gigas (óriás szárnyas csiga), a hajnal minden színével öblében: s aztán egy csoport fehér alak mindenféle fajból, miket emberi gyöngédség a ,,szűz,, melléknévvel ruházott fel : pecten virgo, conus virgo, strombus virgo, murex virgo, amiken tévedésből sincs egy más színű folt: valamint nem téveszti el a conus litteratus (az írástudó cövek) a maga dolgát soha. Alakja, mint az összecsukott tulipáné, hófehér: körül tíz sor fekete ékírás (rúna), akkor következik egy sor sárga pont: azután  ismét tíz sor fekete rúnaírás, s végül két sor szamarítánus betű: Ghimel, Jodh, Lamed, Nun stb. szép világosan kiírva. Elolvashatja, aki ért szamarítánusul és csiganyelven.,,

Ezek a csiga fajták ma is megtalálhatók a tengerekben és óceánokban. De most visszatérek a begyűjtött kövületekre, amelyek nem olyan színpompásak, talán  100 millió évvel ezelőtt ugyanolyan színpompával rendelkeztek, mint a mai sós vízű tengeri csigák.

Kisebb méretű csiga kövületek. Nagy Láb területéről kiásott földtömegből.

A képen látható begyűjtött kis csigákat csípesszel szedegettem a mosott homokos anyagból, nagyító segítségével, szabadszemmel  cak egy homokszemnek tüntek, egy érem rész ami látszik egy eurocent átmérője 15 mm. A csiga faj szempontjából a többsége kis toronyka csigák (turritella), de megfigyelhető cerithium (Bököc) vagy kis gömbölyű natica ( fúrócsiga) fajok. Ezek talán nagyon fiatal egyedfejlődéssük szakaszában.

A csigaház  egész élete során együtt növekszik az állattal.

A csigaházon létrejönnek rácsos képzödmények, spirális vonalak, harántirányú kiemelkedések, bordák, csomok, dudorok, tűskék.

A fenti képen összehasonlítva a kis csiga kövületek, amelyek 2-5 mm, a 30-50 milliméteresekkel.

Közepes méretű begyűjtött csiga kövületek 30-50 mm.

1,9,10,11,11a-Cerithium-Kis és közepes méretű tengeri csigák, a Certhiidae családba tartozó tengeri haslábú puhatestűek, cerithek nemzetsége. A cerithium régies magyar neve Bököc, a napjainkban Dárda csigának említik. Növényevő csiga, amiből következtethető, hogy a tenger feneke növényekkel borított, lágy aljzatú környezetekben fejlödtek. Egy meleg sekély tengeri nyugodt környezetben szimbiózisban együtt a moha állatokkal (Bryozákkal)

Folyt. következik

Általában egy geológus egy részletes földtani feltárás, és elemzések sorát bizonyos helyeken végzett kutatómunkát csakis a geológiai rendet követi. A földtörténeti korszakok szerint, meghatározza a rétegek sorrendbeli lerakodásait és ezekben talált ősmaradványokat, kövületeket. Meghatározza az összetevő kőzeteket, kristályokat, szénizotópos kormeghatározást stb.

Persze a jegyzeteimben csakis megfigyelésekre, vagy a begyűjtött kövületek, maradványok, sajátos módszerekre teszek említést.

A Nádas völgye és Asszú patak völgye közötti domborzati vonulatot a Nagy Láb képezi.

A nevét az utolsó századokban a nagy kiterjedésű szántó terület miatt kapta. Részei- Kis láb, Nagy láb, Láb vége.

A képet (2018-ban készítettem, Láb vége, Déli oldala, régies neve Gálhíd oldala), amelyen látható 10-11 különböző rétegsor, a legújabb a fekete termőföld. A legalsó rétegek több mint valószínű a közép harmadkori rétegek (Oligocén 25-23,5 millió évvel ezelőtt). Ezen a képen nem látható, de megfigyelhető volt a 11-ik réteg alatt vastagabb mészkő konglomerátumok, homokkövek. A rétegek folyamatos vízszintes üledékek helyezkedése, jól kivehető a tengeri transzgreszió (a tenger előre nyomulása). A felső 6-7 réteg emelet Neogén rétegekre jellemző (23,5-2,6 millió évvel ezelőtti). Közete laza, agyagos, homokkő konglomerátumokkal. A geológusok Szarmát emeletnek is nevezik, úgy mint az Asszú patak völgyétől Északra a Lomb (684 m) tetején kimutattak hasonló kőzeteket, lerakodásokat.

- A Szarmata tenger megnevezés - A Harmadkorban a Thetys óceán összeköttetésben volt az Atlanti óceán és Indiai óceánnal, Ural hegység Keleti oldalán az Északi tengerrel. A tektonikai lemez mozgások, hegyek felgyűrődése évmilliók során (alpok, Kárpátok) egész 2,5-2 millió évvel ezelőttig, elveszítette a kapcsolatot a fentebb említett tengerekkel. Európában (Alföld, Erdélyi medence) kialakult egy belső tenger az úgynevezett Szarmata tenger.

Ezekben (10-11) rétegekben nem figyeltem meg nagyobb kövületeket. De már a kiásott földtömegben, a nagyon cementált homokkővekben változatos kövületeket találtam. Az éghajlati időjárás hatására  is ezek a nagyobb homokkövek, konglomerátumok lassan kezdtek elmállani. A méretük kb. 1-1,5 m is elérte. Amit megfigyeltem arra a következtetésre jutottam a vöröses-barna konglomerátumokban  volt található a legtöbb kövület, ősmaradvány részek. Amit gyűjtőttem kisebb nagyobb konglomerátumokat, amelyeket vízben  helyeztem, télen megfagytak . A következő  tavaszon  darabokra mállotttak , a kövületeket begyűjtőttem. Preparáltam, ha szükség volt rá. A kikerült óriás konglomerátumok lassan málnak (6 éve már) a töltés helyeken, ahova szálították, még található egynéhány kövület amig a természet be nem borítja növényekkel. Az eddig talált kövületek megnevezését óvatosan  meghatároztam. Mivel a legtöbb esetben csak kőbelek fosszilisan megmaradó testrészek nem teszik lehetővé a pontos meghatározást. Ezért számomra csak összehasonlítás, általában a múzeumi (kolozsvári) példányokkal, vagy régi és új geológusok leírásaiból származó adatokból. Természetesen a környékbeli kutatások, feltárások, amit az utolsó évszázadokban elvégeztek. Nincs kizárva, hogy olyan kövületett is találtam, amely még nem volt felfedezve, vagy nem találtak.

Puha testűek osztálya. Kagylók. (Bivalve) Kétteknőjűek.

Kisméretű kagylók. 1, 2, 7. Venus (Ventricolidae) multilamella Lamarck-Vénusz kagyló

4, 5, 6. Cardium-Szívkagyló.

8, 9. Nucula nucleus Linne (Nuculidae).

A kisméretű kagylók csak kőbelek csak általános alakzatuk, vagy bizonyos jellemzői után lehet csak következtetni , összehasonlítani egyes kagyló fajokhoz. Például a Vénusz kagyló egy nagyon nagy , sós vízi, tengeri kagylók nemzetsége. Csak a jelenleg is élő nemzetségük meghaladja az 500 fajt. A faj meghatározásában jelentős szerepe van a kagyló héjuk jellemzői. A héjuk felépítése koncetrikusak, de sugárirányúak és két irányú ornamentika van rajtuk. A kagylók általános héjformája a környezethez igazodnak, megtalálható korallzátonyokon és hajlamosak mélyen a homokba vagy iszapba fúrni magukat. A képen , 1, 2, 7. látható Vénusz kagyló kövületek (multilamella Lamarck) kerek alakú, amelyen finom és sűrű koncentrikus bordák (lamellák) díszítenek, amelyek jól láthatóak, habár csak köbelek. Általában sáros fenéken éltek. Megjelenésük a Neogén korszak közepén, körülbelül 10 millió évvel ezelőtt az itteni környezetben. Kisméretű kagylókat több tucattal begyűjtőttem, amit még preparálni és meghatározni is kell.

Nagy méretű kagylók.

Nagyon kevés nagy méretű kagylót találtam a kiásott földtömegben. A konglomerátumokból egy pár Panopea kagylót sikerült nagy nehezen vésővel kivenni. A Panopea kagyló, kétteknőjű kagyló, Hiatellidae család, sós vízi, tengeri kagyló. A rendszertanban feljegyezve mint Panopea menardi, 1807 (Menardi de la Groye, a tudós neve aki először írta le 1807-ben). A panopea kagyló nemzetség fosszilis feljegyzesei szerint megjelenésük a kréta időszakra nyúlnak vissza 145-66 millió évvel ezelőtt. A kagylóhéj mérete 15-20 cm hosszú, ami jellegzetességük a hosszú szifonok, magát a kagylót sokkal hosszabbá teszik ennél. A szifonok vagy szár önmagukban egy méter hosszúak lehetnek. Napjainkban is megtalálható a tengerekben ez a kagyló faj úgy mint, Panopea generosa nagy sós vízi kagyló, vagy általánosan, angolul Pacific geoduck. A magyar nyelvben, megtalálható mint, Iszapkagyló vagy elefántormány kagyló és úgy mint, Falloszkagyló is. A képen látható kövület mérete 90 mm hosszú, átmérője 40 mm. Továbbá nagyméretű kagylók közül csak néhány töredezet  kagyló héj darabokat az Óriás Szörbencs ( Ostrea Gigantea Brand) osztriga kagyló fajhoz tartozó, nem is gyűjtőttem belölük mert már van egy tucat a  gyűjteményemben ép kagylók (Bácsitorokból gyűjtve)

Tízlábú rákok. (Decapoda)

Az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsében a rákok (Crustacea) altörzsében és a felsőbb rendű rákok (Malacostrata) osztályában tartozó rend. A decapoda görög eredetű szó, jelentése tízlábú. De azért megtévesztő, mert nem azt jelenti, hogy tíz lábuk van valójában csak nyolc, a többi kettőt ollónak használják. Tízlábú rákok megjelenése 16,5-13,3 millió évvel ezelőtt, sekély, meleg tengeri környezetben. Mint kövület a meszes váza, a hátpajzs és az ollójuk, amelyek fosszilizációra alkalmasak. Nagyon ritka esetekben található egy-egy hátpajzs, mivel ezek nagyon vékonyak a tengeri hullámzás is összetöri. Mivel az ollók jobban megmaradtak. Ezekből nagy menyiségű ollókat meg egyéb rák töredékeket begyűjtőttem, habár ezek is nagyon ritka példányok, máshol a közvetlen környéken nem is találtam.

Amit gyűjtőttem csak részek, darabkák nem találtam egyetlen ép példányt sem. Nem lehet meghatározni vagy legalább összehasonlítani típus példányokkal, hogy milyen rák nemzetséghez és családhoz tartoznak. Azért megemlítem, számos ép tízlúbú rák példányok (23db.) ma a kolozsvári Bábes-Bolyai  Tudományegyetem őslénytani gyűjteményében található. Ami rendszerezésüket illeti a példányok Erdély és Délkelet Európa ősállatvilága számára egy új és egyedi tízlábú rákok nemzetsége. A faj Harpactoxanthopsis bíttneri (Lőrenthey 1897), 23 példány. Lőrenthey Imre (1867-1917), aki először leírta magyar paleontológus, geológus, egyetemi tanár. Koch Antal asszistense volt a kolozsvári tudományegyetemen (1890). Ezek a példényok felsőpriabonai (felső eocén korszak) üledékeiből a Kolozsvári Mészkő Formáció , Nummulites  fabiani (Szentlászló pénze) kövületeket is tartalmazó réteg szintjéből kerültek elő, Kolozsváron a Kis Szamos medrében a Gát alatt voltak. Kolozsvári Mészkő Formáció  nem más, mint egy olyan üledékes  kőzet, aminek 90 százaléka kalcium-karbonát, vegyi és biogén eredetűek. Erre a sekély tengeri üledékre lerakodott a Berédi Márga Formáció (eocén-oligocén korszak határ). A környékbeli rák fauna irodalom nagyon terjedelmes. Különböző paleontológus szerzők, akik tanulmányaikban a tízlábú rákok faunáját leírták. Koch Antal, Alexander Bíttner 1893, Lőrenthey Imre 1897, Brochi 1883 leírt egy Kolozsvár környéki tízlábú rákot a Neptunus cf. granulatus, Beurlen 1929, Mészáros Miklós.

A Nagy Láb területéről kiásott rétegekből begyűjtőtt tízlábú rák részek méretei 

A tízlábú rák felépítése szempontjából már említettem, hogy 5 pár járólábbal rendelkezik.

Az elülső 3 pár az álkapcsi lábak. Az elülső pár láb ollókkal rendelkeznek, amelyek a táplálékot felaprítják. A második pár járolábak is rendelkeznek ollókkal, de ezek már sokkal kisebbek, amelyekkel a lehulótt táplálékot felszedegetik. Miután a begyűjtőtt részeket megmértem, a saját jegyzetrajz szerint, lásd a képet, betükkel jelöltem a különböző testrészeket. ( a múzeumi példányokkal hasonlóan ahogy jelölték a tízlábú rák részeket). Amiből a legtöbbet gyűjtőttem, Ollók-K- mozgathatóúj 10 és 15 mm nagyságú tartományban vannak. - H-kéztő hossza 5 és 11 mm. I-kéztő szélesség 6 és 8 mm. - J-kéztővastagság 3 és 4 mm.

Ami jellemző volt ősföldrajzi korokban (eocén, neogén) a tízlábú rákok faunájára a közvetlen Bácsitorok szomszédságában, ahol egy egyedi korallzátony különböző tengeri állat és növényvilágával, hasonóan a Nagy Láb környékén is  kialakult sekély, meleg sós vízi tengeri különleges  állat és növényvilág. Mivel ezen részen a tenger feneke, a tengeri előre nyomulás következtében nem alakultak nagyobb mészkő szirtek, a homok és iszap volt túlnyomó a lerakodások tartalma. Ez nagyon kedvező volt a kisebb méretű, kagylók, csigák, tízlábú rákok , kisebb fajta tengeri sünök ( csészike. Scutella), moha állatok Bryozák, korallok, vízinövények, amelyek szimbiózisban éltek ebben a környezetben, amely megfelelő menedéket is biztosította számukra.

Napjainkban egy tengerpart különleges hogyha szép apró parányi homok szemcsék borítják. A tenger hullámai szűntelenül kidobja vagy bemossa, néha csendesen vagy máskor haragosan. A homok szó eredete jövevényszó, lehetséges egy török nyelvből a honfoglalási előtti időkből például ajtaji-qumaq (homok), vagy mongol-khomak (homok), dravida-kumei (törmelék, megtört). A homok szemcsék évmilliók folyamán az időjárás,környezetek vagy természeti folyamatok hatására képződtek. Parányi törmelékek anyaga rendkívül változatos. Különféle kőzeteknek és ásványoknak a törmelékei, amelyeket a víz, a szél elszállított egy adott helyről. Az erózió is a leghatékonyabb felszínt pusztító erő. A hegyek jég erózió hatására a szikla részek lezuhannak, szétdarabolodnak, a víz vagy a szél elszállítja. A talaj felső rétegei , az eső vagy mozgóvíz hatására lassan pusztul le. A homok anyaga lehet nagyon változatos, a kőzetek ásványi részei között a kvarc kristályok legjobban ellenálnak az eróziónak, mállásnak. Még felsorolható a homok anyaga szerint, mészhomok, dolomithomok, magnetithomok (vulkánihomok), amelyekben változékony ásványok kristály szemcséi keveréke mellet megtalálható a kvarc kristályok szemcséi is. A szerkezete szerint a homokszemek gömbölyűek, de lehetnek szögletesek ritkán parányi tokéletes kristályok. A homok típusai szerint lehet durva szemű vagy finom szemű. A Földtan szemcseméret alapján osztályozza, a 0,03- 2 mm átmérőig, az ennél nagyobb átmérőjű homokszemcsék már kavicsnak számít. A homok színe után általában sárgás, de lehet fehér, szürke, rózsaszín, vörös és fekete. A homok színe bizonyos körülményektől is függenek. Például a fekete színű homok a vulkánok környékén található. Az alapanyaga az obszidián, a láva kitörése nyomán. A forró láva a tengerbe ömléskor bazalt (vulkánüveg) amelyet a tenger hullámai lassan prányi homokszemcsékre őröl. Ugyancsak a vulkán kitörésekor a környéken lerakodik a levegőből a vulkáni hamu, amely nagyon finom vulkáni homok Az erdélyi medencében üledékes homok található, amely még a harmadkori (70-60 évvel ezelőtti) rétegeknek képezi anyagát, ritkábban lehetséges régebb korú (150-100 millió évvel ezelőtti) rétegeknek alkotója. Ezek az üledékes homok rétegek a tenger hullámai, áramlatai szállították vagy őrölték és egy bizonyos környezetben lerakodtak, majd további üledékrétegek rakodtak, a terheléstől tömörödtek (cementálódottak), vagy később elmállottak és új helyre kerültek. A szállítás addig tartott ameddig megérkezet egy üledék gyűjtőben, ahol kialakult egy bizonyos szedimentáció. A szedimentációt befolyásolják az üledék anyag tulajdonságai és a bizonyos környezet sajátosságai. Az üledékes homok alapanyagai között megtalálható az évmilliók során bekerült milliárdnyi elpusztult víziállat, vízinövény, korallzátonyok anyaga, mészalapú maradványok törmeléke is. Mivel a homok különféle kőzeteknek és ásványoknak a parányi törmeléke nagyon sok információt tartalmaznak a homok eredetéről. Bácsitorok és közvetlen környéke földtani viszonyai a harmadkori időszak, Felső Eocénben kezdődött meg a nagy mennyiségű tengeri üledék lerakodás. A mai domborzati viszonyok kialakulásában évmilliók során a tengeri üledék rétegek, amely a tenger fokozatos előnyomulása következtében lerakodtak. Majd amikor a tengervíz fokozatosan visszahúzódott az erdélyi medencéből (6-2 millió évvel ezelőtt) megkezdődött az erózió folyamata, a folyok, patakok átvették a törmelékek szállítását. Völgyeket alakítottak, teraszokat. A felszíni erózió is végezte az átalakulást. Az esők hatására egyes helyeken elsülyedt, beszkadt, más helyeken nagyarányú csüszamlások mentek végben. A következő mai alacsony átlagmagasságú domborzati viszonyokat figyelemben véve. A Kis-Szamos és a Nádas völgye között fekvő domborzatok ( Nyugatról-Csiga domb 617m, Kőszegő h. 533m, Kiserdő domb 463m, Bácsitorok völgye 369m, Hoja domb 515m, Fellegvár 403m). A Kis-Szamos völgyétől Délre (Feleki gerinc 826m). A Nádas és Asszú Patak völgye között fekvő domborzatok (Szőlö Tető 498m, Nagy Láb domb 424m). Asszú Patak völgyétől Északra Lombi gerinc (Lombi hegy 658m, Csillag hegy 565m) Az értékek jelenlegi tengerszínt feletti meghatározott magasságok. Egy saját domborzati jegyzet rajz, inkább a magaslati különbségek jellemzésére a három völgy (Kis-Szamos 350m, Nádas 351, Asszú Patak 367m) és a környéki domborzatok. Értelmezési tartományok, a függőleges tengely a magasság méterben, a vízszintes tengely km-ben 1 egység 1 km

 A völgyeket a folyóvízek Ős Kis-Szamos,  Ős Nadas és ezeknek a méllékpatakjai kialakították a környék mai domborzatát. A lejtők mentén a vízmosások hatására változatos mélyen bevágódó, egyes helyeken meredek oldalú vagy keskeny völgyek alakultak. Ugyancsak ezek a folyok változatos teraszokat is alakítottak. Az üledéket és üledékes kőzeteket, eredetük szerint megtalálható ezeken a fenti környezetben, törmelékes üledékek, biogén üledékek és szerves üledékek. A törmelékes üledékek régebbi kőzetek, amelyek keletkezése során mállásokból, lepusztult hegyek. A víz által szállitottak majd leülepedtek esetleg tömörödtek. Ide sorolható a homok szemcsék, homokkő. A biogén üledékek oldatokből válnak ki kémiai vagy kémiai-biológiai úton. Ezek az üledékek is tömörödnek, cementálodottak. Például a mészkő. A szerves üledékek növényi és állati maradványainak felhalmozódásával keletkezett, oxigéntől elzárt közegben. Például a mészkő a tenger fenekén jön létre, csigák és kagylók mészkő vázaikból.

Az utolsó két évszazad folyamán a Bácsitorok és közvetlen környéken feltárt üledéket és üledékes kőzeteket neves geológusok feltárták és meghatározták a korát  és eredetüket. A szakirodalom terjedelmes. A feltárt üledékes kőzeteket a fentebb felsorolt domborzati környezetekből, persze hozzáférhető helyekről, kőbányák (Bácsitorok), homokbányák vagy felszínre került rétegek, egy szurdok vagy folyok medreiből stb.

Kövület vadászataim során megfigyelem amerre barangolok vagy barangolunk az új és újabb átalakulásokon megy át a közvetlen környék nemcsak a természet, de emberi tevékenységek hatásári is. Az ingatlan birodalmak lassan beépülnek. Először megemlítem a Nádas és Asszú Patak  vőlgyei közötti domborzatokon talált kövületeket, maradványokat, üledékeket, kőzeteket. Ide sorolom a Nagy Láb domb, Szőlő Tető. A nagy Láb domb, A Nádas és Asszú Patak ősszefolyása környékén, régebbi nevén Kardosfalva település végén kezdődik a kisbácsi országút (Erdély út) Észki felén, az átlag magassága 410-425 m (tengerszínt fölött) egészen Nyugat fele a Szőlő dombig  458m, nyúlik. Itt a domb oldalán valamikor régebben a mult századokban szőlő ültetvények voltak. Talán geológiai szempontból a Nagy Láb nem nagyon ismeretes, mivel évszázadokon át mezőgazdasági terület volt, inkább az Asszú Patak völgyét tárták fel  a geológusok. Már talán nem is lessz geológiai feltárás mert már majdnem beépült lakónegyedekkel. Azért amennyire az építkezés elején (2018-ban) kiásott területeket sikerült megfigyelnem  amig nem zárták el. Vagy a hatalmas mennyiségű földet nem is szállították olyan messzire töltésnek, lehetőség szerint megnéztem, keresgéltem. Most visszatérek a tenger és homok jellegzetességéire. Egy pár kép a mai 

mediterrán tengerparti (Görögország) homok. A mediterán tenger az ős régi Tethys tenger maradványa, valamikor a Thethys Bácsitorokban is hullámzott 60-100 millió évvel ezelőtt.

A képeken a homokszemcsék nagyítva vannak, a valóságban finom szemcsék a méretük nem haladja  meg a 2 mm. Kis különböző kagylók vagy picuri csigák, korall törmelékek, tengeri makk törmelékek, kis szivacsok meszes vázai megtalálható.

Szabad szemmel alig észrevehető, de ha egy nagyítóval átkutatva nagyon sok érdekes maradványok, kis kagylók, csigák, szép színes homok kristály szemcséket lehet megfigyelni. Ha ősszehasonlítom a győjtött anyagot a ( kissebbek)

Nagy Láb rétegeiből kikerült törmelékes kőzetek üledékek, homok, kövületek nyugodtan mondható korallzátonyok maradékai itt is megtalálható.

A képen  bal oldalt Nagy Láb rétegeiből kikerült üledékes törmelék, maradványok, iszapolt, mosott anyag apró homokszemcsék nélkül (60-70 millió évvel ezelőtti), jobra mediterrán tengerparti homok (Görögország 2023)

A fenti képen Nagy Láb, kis picuri maradványok mérete ( egy eurócent átmérője 15 mm)

Nem mindenki tudja azt, hogy egy igazi szakmunkás archeológus milyen tudományos módszereket követ egy ásatás során. Az egyik eljárás a függőleges földrétegek következtetései. A rétegek lehetnek természeti lerakodások vagy más természeti esemény folytán odakerült lerakodások, ami után meg lehet határozni mely időszakból származik és az időtartamát. A feltárás során minden különböző színű földet külön-külön figyelmesen tanulmányozzák, ma már modernebb eszközökkel. Meghatározzák az időt meg a kémiai ősszetételét. A föld színe elég körülményes például egy réteg úgy tűnik valakinek, hogy barna másvalakinek pirosas-barna mert mindenki egy kicsit máskép látja a színeket. A geológusoknak vagy a régészeknek van eljárásuk, amely biztosítja az adatok szabványosított rögzítését az elemzést. A XIX-ik század elején Albert H. Munssell kidolgozta a színelméletet, a szín azonosítás javítása érdekében. A tudományokban ez a hívatalos szabvány a talajok színazonosításában. A régészek, geológusok a talajszín diagramokat (egy szín atlasz) használják és rögzjtik azt a színt, amely legjobban íllik egy szín-skálához.

A képet 2018 készítettem (Kisbács, Nagy Láb, Gálhid oldal, 390m T.színt f.) Megfigyelhető legalább 10 különböző vastagságú rétegsor, a legfelső felszíni (fekete) réteggel együtt. A mélysége a kiásott falnak több mint 10 méter. A rétegsorokból sok információt lehet következtetni. A lejtős front Nagy Láb ezen oldalán körülbelül 75 m színtkülönbség a Nádas patak völgyétől. (Folyt.következik)

„ Ezelőtt 100 millió év, a helyszín koordináták a mai Bácsitork és környéke, Eocén Földtörténeti korszak.

Egy nagy víztömeg, meleg  sekély tengeri kép tarúl elénk, zátonyok, vízinövények, mohás, ingoványos helyek, tengeri morajlás, zúgás, ez a régi lomhán imbolygó, Thetys tenger. A névét ókori görög történész, Homernek tulajdonítjuk, Iliád epikus költeményeiben, amely drámai sorozatban leírt harci jelenetekről, vagy jelenetek amelyekben az istenek beavatkoznak. Tethys istennő, Oceanus felesége, tengeri nimfa, Achilles anyja, a tenger öregember lánya. 

Az éghajlat nagyon meleg ebben a korban, amit még „Új hajnal” elnevezésként is emlithetjük. A hő, páratartalom folyamatosan emelkedik ezt a jelenséget modern felfogással, globális felmelegedésnek nevezzük. De még Eocén kor elején vagyunk még el kell teljen vagy 60-70 millió év, hogy globális lehűlésről beszéljünk. A hely és környéke tele van élettel, víziállatokkal, vízinövényekkel. Mohák, szivacsok, rákok, ősrégi halak, medúzák, kagylók, csigák, és még számtalan víziállatokkal, végzik a megszokott tavékenységüket. Gondolhatnánk, hogy egy trópusi patrvidék ősi páfrányfákkal, vagy egy kis öbölben található finomhomokos partot vörös színezetű dombok, hegyek veszik körbe de nem igy van. Zátonyok, sötét barna tőzeg, ez az anyag mohákból és vízinövényekből áll és ingovány helyeken mocsári növényekből keletkezik. A tőzeg allatt puha fehér márga, ahol a kagylok sokasága megtalálható. A meleg tengeri áramlatok nyomán, ami böségesen szálítja a táplálékot planktonokat vagy más tipusú élelmet. A kagylók a zátonyokon egész telepeket képeznek, lehetséges szeretik a társas életet és mindig csoportosan fordulnak elő. Az elpusztult kagylók meszes héja megmarad  kagyló rétegeket alkotnak. Az élőpéldányok elpusztulnak, lassan a következő  nemzedék feljebb emelkedik. Az örvények  bőven  szálítják a táplálékot. Ahogyan tovább nézelödünk, a víz nagyon tiszta  ami azt jelenti nagyon oxigéndús, a fény lejut a tengerfenékig, ez nagyon előnyös hely akadálytalan táplálkozást biztosítanak a környező élővilágnak. Az állatok, a növények, korallok, kagylók, mohócok, puhányok, szivacsok, kis érmecskék finom szálacskás lábaikkal, tűsköncök, a színük, felépítésük lenyűgöző, mint egy mesebeli virágos kert, az ősi halak sokasága, kisebb nagyobb rákok családja, mintha ők lennének a kertészek, de nem itt mint egy kis őserdő mindenki sunyi ragadozó. A növények, virágállatok a csalánozok családja, sem kivételek a csodás, bájos felépítésükkel, habár a tenger aljában telepedtek, táplálékuk állati planktonok, odacsalják kisebb zsákmányukat azok meg rájuk ragadnak, szájnyílásuk bizonyos tapogatok, lábacskák veszik körül, amivel a zsákmányukat megfogják. A tenger alja üledék, ami hosszú idő során lemerült élhalt kagylók, csigák, mintha egy kincses szirteket alkottak tele kisebb nagyobb érmecskékkel, ezek nem mások, mint nummulitek 1mm-től egész 6 mm-es nagyságúak. Talán a szirtekben található elpusztul mennyiségből, mondhatjuk valamikor egy régi  korból származnak és talán ők uralták a tengereket. az élő példányok olyanok, mint egy nagy valodi sejt. a likacsosházúak, Foraminifera családjában tartozó egysejtűek neme. Az érmecskék csak a tiszta vízet szeretik, mésziszapos sekély vízben, rendkivül érzékenyek a környezeti feltételekre. Az érmecske oldalán vagy a vázon, pórusain kicsi szálszerű lábakkal szűrik a táplálékot piciny planktonokat, és meghúzodnak a mohócok vagyis a moha állatkák közelében, a házuk építésére begyüjtik a szükséges puha kalciumot.” (részlet, Bácsitorok ahol a korallzátonyok is megpihennek. 2 rész.)

Napjainkban Bácsitorok egy nagyon  népszerű kirándulóhely, számtalan virágos mezők, dombok vén vackorfákkal, rejtelmes erdők tele szebnél szebb erdei virágokkal, fürge kis patakok. Különleges szurdok, híres kőfejtők maradványai. De ami figyelemre méltó az éllettelen természet is a környéken. Egy nagyon régi kép talán, mintha a múltban utaznánk, az ősi Tethys őceáni tengerfenék feltárul a meredek oldalakon, amint lassan mállik az idő múlásával. A harmadkori tenger 66-2,6 millió évvel ezelőtti üledéksora lépcsőzetesen maradtak meg. A geológusok néhány alapelvet alkalmaznak a geológiai események sorrendjének megálapítására. Például, a szuperpozició elve a legrégebbi közetrétegek alul, a legfiatalabb kőzetrétegek pedig felül vannak. A kőzetrétegek egymásra rakodnak, és a legrégebbi rétegek azok, amelyek a leghosszabb ideje vannak eltemetve.

Az eredeti vízszintesség elve-a kőzetrétegek eredetileg  vízszintes helyzetben rakodnak le. Ennek az az oka, hogy a víz, a szél vagy jég rakja le az űledéket.

A rétegek folytonosságának az elve- minden kőzetréteg oldalirányban folytonos, és későbbi események hatására elmozdulhat.

A keresztirányú kapcsolatok elve-minden olyan geológiai jellemző, amely átvág egy másik jellemzőt, fiatalabb, mint az általa vágott jellemző.

Általában a tengerfeneket finom iszap betakarja. A korallzátonyok anyaga is bekerül, az élőlények mészanyaga is elvegyül a homokkal együtt, az iszap színét ennek a folyamatnak a következménye határozza meg és lehet vörös, zöld, kék, szürke, sárga. Évmilliók során a tengerfenék lerakodások egymásra halmozodtak  a meszes vízi élőlények maradványaival együtt. Minden élőlény, amely megfordult ebben  a környezetben hátrahagyott egy kis nyomot. A lerakodások kisebb vagy nagyobb mértékben a tengeri áramlatok ide-oda szálítják. A mozgó vízben lerakodó üledék felszínén a nagyobb termetű maradványok az áramlás irányában merőlegesen állnak be.

Egy geológus találkozó alkalmából (2009.09.22-25) Földtani szekezet és morfológia a Bácsitorok É-i előterében. Felszínre kerülő földtani szerkezetek, litosztratigráfiai elemek és események kapcsolodását mutatták be.

„ A Zsoboki, mely az allatta fekvő Nádasmenti Tarkaagyag Formációhoz hasonló kifejlődésű, azzal a különbséggel, hogy a finomtörmelékes -agyagos összletet-ezen a vidéken -három, dolomit tartalmú, kövületszegény, oolítos mészkőpad és a fölé települő Kolozsvári Mészkő Formáció között a Vulsella dubia lumachell-pad feküje képezi. A Kolozsvári Mészkő Formáció alsó részét kővületdús mészkőpadok , felső harmadát pedi tömegesen fellépő Nummulites fabiani-t tartalmazó mészmárgák alkotják. Fölötte, az eocént záró ( sőt az oligocén aljában átnyúló) Berédi Márga Formáció következik. Mindezt transzgresszíven a Dési Tufa Formáció takarja. Tehát leegyszerűsítve - területünkön, egy fedő tufaősszlet alatt a felszínt képező űledéksorban az erózióval szemben sokkal ellenállóbb mészkőszíntek tagolnak kis kohéziójú, törmelékes rétegsor A vázolt rétegsor enyhe, 5-7 százalékos, É-ŐK felé lejtő monoklint képez, melyet egy utólagos, DDK-ÉÉNy-irányú és egy megközelítőleg K-Ny-irányú vetőrendszer tagol. Az elöbbi mentén alakult ki a Bácsitorok szurdoka ( de mint látni fogjuk, K-re is kimutatható), a másik -részben -jól azonosítható a szoros Ny-i  oldali feltárásanak É-i részében, ugyanakkor szépen kimérhető az ellentétes, K-i oldalon is. A vetőmagaságok 10 m nagyságrendűek. Morfológiailag ez a szerkezet úgy tükröződik, hogy a kiemeltebb részeken, ahol az erózió a Kolozsvári Mészkő Formációt és a Zsoboki Formációt záró oolítos mészkőszíntet már letarolta, a puhább, agyagos színtben negatív felszíni formák keletkeztek, mig azokon a részeken, hol a mészkőszíntek alkotják a felszínt pozitívak. így, a Bácsitorok É-i végétől K-re, egy K-Ny-irányú, teknőszerű, aktív vízfolyás nélküli völgy azonósítható a Zsoboki Formáció agyagos színtjében ágyazva, melynek kialakulásában elsősorban a glaciális időszak deráziós folyamatok játszottak szerepet. É völgy D-i oldalát jelentős szoligeliflukció lejtős tömegmozgások is tarkítják. É-on ezt a völgyet egy mészkő-sasbérc kiséri. Úgy a völgy, mint a sasbérc vonalát a K-i vége felé két DDK-ÉÉNy-irányú vető dobja el, illetve zárja le . A K-Ny-irányú teknővölgyet azonban a Bácsitorok Ny-i oldalán is jól követhetően jelzi egy mélyedés addig, amig feljebb az oldalban a Dési Tufa Formáció be nem takarja a páleogén rétegsort, ezzel jelezve, hogy a törésrendszer prebadeni” (Geological structure and morfology of the northen foreground of Cheile Baciu) Poszet Szilárd, Wanek Ferenc Sapienta-Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kolozsvár. Környezetföldrajz Tanszék.

Nagyon szakszerű dolgozat Bácsitorok és környékéről, egy geológus szakember számára nagyon is érthető. Szeretném kiegészíteni az érthetőség kedvéért a következő földtani alapfogalmakkal, amelyek ebben  a dolgozatban előfordultak

Derázió-azok a felszínformáló folyamatok, amelyek a nehézségi erő hatására szálítóközeg nélkül mennek végbe lejtős felszínen.

Dolomit-karbonátos üledékes kőzet, ásványos összetétele 90 százaléka dolomit, a színe lehet fehér, szürkés-sárga vagy szürkés-zöld, felhasználása, építőkő, porát súrolásra, magas fokon kiégetve cementanyagra is felhasználják (legismertebb európai  előfordulása É-Olaszország, Dolomit hegység).

Márga-mésziszap és agyag keveredésével képződő finomszemcsés üledékes kőzet.

Monoklin rendszer-kristályrendszer, ahol a kristálytani tengely-kereszt három ága különböző hosszú és a „b” tengely a „c” tengellyel nem 90 fokos szöget zár be.

Nummulites fabiani-érem típusú 1-6 mm nagyságú kövület, népies neve Szent László pénze.

Vulsella dubia -két teknőjű kagyló kövület, népies neve Csipde kagyló.

Oolitos mészkő-intrabazinális üledékes kőzetek, nem szárazföldi eredetűek, egy üledék gyűjtő medencén belül képződtek kémiai kiválás és vagy az üledék gyűjtőben élő szervezetek tevékenysége folytán. A mészkőveknek túlnyomó része tengerekben képződőtt, és biógén eredetű erőssen hullámzó, sekély vízi trópusi tengerekben. Kémiai uton is kiválhat a mésziszap, amely a mészkő nyersanyaga. Az így kivált mész más kőzetszemcsék köré rakodik és bekérgezi azokat az ilyen apró gömböcskékből álló mészkővet oolitos mészkőnek nevezik. A sekélytengerekben képződő nagy része zátonyépítő szervezetek tevékenységének köszönhető. Zátonyépítők-korallok, szivacsok, egyes kagylók, moha állatok. A vázak ősszenövése zátony mészkő képződéséhez vezet, amelynek nincs rétegzettsége és olykor több méter vastag is lehet. A zátonymészkő anyagának nem kis része a zátonyokon, vagy környéken élő mészvázú szervek elhalásából adódik, mészalgák, amelyeket leülepedő apró vázai erősítik a zátonyok szerkezetét, csiga kagyló, tengeri lilióm, óriás egysejtű (foraminifera vázmaradványokat vagy váztöredékeket). A mésziszap kőzeté válása cementációval történik. A cementáló anyag CaCO3 (mésziszap), egyes CaCO3 szemcsék felododnak majd újra kristályosodnak és ősszekötik a mésziszapszemcséket. Ezekhez a folyamatokhoz bizonyos mértékű betemetődés is szükséges

Sasbérc-kiemelkedő rögdarab, amelyet két oldalt lépcsős vetődések szegélyzik.

Szoligeliflukció-a talaj lassú csúszásának folyamata kislejtőkön, felszíni lerakodásk vízáztatás következtében.

Transzgreszív- (latin-transgresiv-átlépés) a tenger fokozatos előrenyomulása.

Tufa-a 2 cm-nél kisebb szemcseméretű, kirobbant-vulkáni törmelék kőzetté válás neve.

Prebadeni- Badeni korszak, középső miocén időszak, regionális korszak a térségünkben (Pannon,Kárpátok)(miocén 23,3-5,3 millió évvel ezelőtt)

Egy korallzátony világa nemcsak számtalan látható vízi állatok élőhelye  hanem a még rejtelmesebb láthatatlan élővilága. Az élőszervezetek mérete mikroszkopikus baktériumoktól egész nagy vízi élőlényekig, amelyet a biológiai oceánográfia napjainkban modern kutatási módszerekkel tanulmányozzák. Mikroszkopikus kicsinységű parányi kis lények a létfontosságuk jelentős a környezet életfentartásában. Már az óceán szó jelentése valaminek a mérhetetlen nagy tömege.

Ha beletekintünk egyetlen egy csepp tengervízben egy mikroszkóppal egy csodálatos világot vesszünk észre.Kicsi planktonok változatos skálája, kis evező lábú rákok (Copepoda), régi magyar elnevezésük kandicsrák, sokasága lebeg a csepp vizben.

Az evező lábú rákok az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsében az állkapcsilábas rákok (Maxillopoda) osztályában tartozó alosztály. Az egyik legnépesebb csoportnak tartják a rovarok után, tíz alrendjét, 210 családját 2400 nemét és 24 000 faját nyilvántart a rendszertan. Megjelenésük a korai kréta időszakra tehető, 145 millió évvel ezelőtt. Megtalálható tengerekben, édesvizekben (folyók, tavak), átmeneti vizekben (pocsolyák), föld alatti vizekben. Élnek fajaik planktonokban, a meder és növényzet felületén, az üledékben kavicsok közt, ideiglenes vizekben, fák és kövek repedéseiben, akárhol felgyűlő vizekben. Sarki vizektől a mélytengerig, hőforrások környékéig, mindenféle hömérsékletű vizekben, de még az ivóvízben is. A szabadon élő fajok mérete 1 és 2 mm között van, mig az élősdiek (parazita) több centiméter nagyságúak is vannak. Az óceánok évente 2 Gt. (gigatonna) szenet kötnek meg a légkörből. Az evező lábú rákok táplálkozásuk során megkötik a szenet, amit vándorlási mozgásuk során mindenhova a víz rétegekben eljuttatják. Az evező lábú rákok a halak legföbb tápláléka. A testűk cseppalakú és farok villában végződik. A testük 16 szelvényből, 6 fej-, 5 tor-, 5 potrohszelvényből áll. Végtagjai szabályos hasadtlábak (schizopodium). Mint a rákoknak két pár csápjuk van. Az első csápjuk fontos lebegtetési, helyváltoztató szerv. Színezetük nagyon változatos szürkés, barnás, fehér, kék, zöld, rozsaszín piros. A színek nem fajra jellemzők, élőhelyektől is függ. Táplálkozásuk algákkal, gyakran a nagyobbak a kisebb evező lábú rákokat is elfogyasztják. Az óceánok legelterjedtebb zooplanktoncsoportja a párzási stratégiainak is  széles  a skálája. Az ivarsejteket legtöbb esetben a nőstények őrzik és magukkal hordozzák a kikelésűkig. Miután a kis lárvák kikelnek, átalakulással fejlődnek. Az életciklusa az evező lábú rákoknak aránylag rövid , a fajtól is függ, pár héttől 3 évig is eltarthat.

A kis méreteik miatt észrevehetetlen az emberi szem számára, feltevödik a kérdés  a fosszilis rekordokban megtalálhatók. A rendszertani nyilvántartásban a besorolás szerint , 1 mm-nél kisebbek mikrofossziliák, 1 mm-nél nagyobbak makrofossziliák. Bácsitorok mészkőzet és agyag szintekből mikró paleontológiai vizsgálatok során sajnos nem került elő evező lábú rák kövület. Már említettem , amelyeket már feljegyeztek itt, ilyenek mint, foraminiférák, sárgamoszatok, kokolitoforák, csillárkamosztok. Egy másik tényező talán amiért nem sikerült kimutatni evező lábő rákokat, az egy nagyon igényes és modern felszerelés hiánya. Meglepő, hogy ilyen parányi élőlények fosszilis nyilvántartásban igenis léteznek, habár ritka, kihalt fajok a harmadidőszakból (tercier, 66-2,6 milló évvel ezelőtt). Megemlítek egy nagyon ritka és bonyolult mikró paleontológia vizsgálatot amelyet használtak ehez a fosszilis  evező labú rák kimutatására. Egy pásztázó elektron mikroszkopot használtak. Az elktron mikroszkop a vizsgált tárgy felszinének meghatározott területét irányított nagy sebességre felgyorsított elektronokat használnak. Ez a vizsgálat lehetővé teszi a terület helyének a képét, meghatározza alaki tulajdonságait, az anyag morfológiai tulajdonságait(atomok konturjait, szabályos kristályrácsszerkezet körvonalát). Nagy felbontású és nagyítású, nagy mélységű képet alkot. A vizsgált evező lábú rák, nagyon ritka ősmaradvány, amelyet Dél-Kaliforniai Rainbow Canyon (Mud Hills)  ős régi sós tó medrének szintjeiből származott. A sós tó  üledékeit kormeghatározás során megállapították, hogy középső Miocén időszakra tehető, (19-13,3 milló évvel ezelőtt). Az üledékek szintjeiben a kagylósrákok (Ostracoda) mellett kovásódott  evező lábú rákokat is meghatároztak.

A képen látható evező lábú rák egy Apocyclops californicus. kihalt faj. (19-13,3 millió évvel ezelőtt)(Creativ Commons Nevezd meg!-így add tovább!4.0)

Bácsitorok és környékét   jelenlegi földtani viszonyai a harmadkori időszaktól (66-2,6 millió évvel ezelőtt)   nagy mennyiségű lerakodások, korallzátonyok határozták meg. Számtalan kőzetrétegtani vizsgálatot végeztek. De nem mondható, hogy ezután minden tekintetben tökéletesen meg van határozva. Még nagyon sok vizsgálat és újabb észrevételek, kutatások következnek, és talán modern módszerekkel is. Visszatérve a parányi mikroszkópikus világban, a Bácsitoroki barangolásaim során gyűjtött márgás vizsgálati agyagot (kb.300g). Márgás vagyis azt jelenti, mésziszap és agyag keveredésével képződő finomszemcsés üledékes kőzet. Ebben a sárgás színű agyagban található a kőzetliszt (alurít) 0,002-0,02 mm szemcseméretű laza törmelékes üledék, vagyis iszap. Bácsitorok magassab déli részén egy kis omlások körül gyűjtöttem kisebb nagyobb kőlencsékkel (Nummulites fabiani, Szentlászló pénze) együtt. Ritkábban itt kis gyűrűnyöket (kisebb érem típusú csiga) is gyűjtöttem.

A begyűjtött anyagot iszapolás után a mikroszkópon megvizsgáltam. 40x-es nagyítás. Ami látható a képeken kisebb nagyobb fehér kvarcszemcsék, a kisebb és kerek szemcsék (oolites) kálcium karbonát, gyakran található a tengerpartok homokjaiban, vagy korallzátonyokban. Fenti képen,  henger alakú  talán egy foraminifera, vagy egy korallpolip törmelék ?. 

Bácsitorok egykori ősföldrajzi közvetlen környéke (Lásd egy térkép szerint)

Bácsitorok-szurdok, Hosszú Patak völgye, Hoja, Felegvár, Nádas völgye, Nagy Láb domb, Szöllő tető, Asszú Patak völgye, Csillag hegy, Nádaskóród, Andrásháza, Méra, Szúcság, Csigadomb, Kis-Szamos völgye, Kolozsvár, Feleki domb. Ezeken a helyeken felszínre kerülő litosztratigráfiai elemek közül a Kolozsvári Mészkő Formációhoz tartozó elemeket veszem figyelemben (Ide tartozik Bácsitorok is). A Jura kortól (150 millió évvel ezelőtt) nagyon sok évmillióig a korallzátonyok folyamatosan a sekély tenger fenekére épültek, fejlődtek, elpusztultak újak keletkeztek, telepeket alkotva. A meszes vázú élőlények alkották a zátonyokat szivacsok, korallok, mészalgák, csigák, kagylók, tüskebőrűek, mohaállatok, együtt éltek és elpusztultak. A zátonyokat a hullámzás vagy a tengeri áramlatok is pusztitották, felaprózódtak, a mészkő homokot a víz elszálította, egyes környéken mészdombokat, egyes helyeken vastagpados megjelenésű mészkőzetet alkotva. A régi geológiai szakkönyvekben ezeket ikrás kőzetnek is említik , a mészkőzet váz szerkezetét ősmaradványok alkotják. A kőzet törése kagylós, foraminiferás (likacsosházúak) mint a Bácsitoroki durva mészkő formáció. Bácsitorok közvetlen környékéről a mészkő formációban (fent említet helyeken ) megtalált és rendszerezett, a fontosabbak kiállítva a kolozsvári Őslénytani és Rétegtani Múzeumban. Ezeket a fajokat írták le különböző könyvekben: 40 foraminifera, 8 korall, 2 soksertéjű gyűrűsféreg, 4 fejlábú, 70 csiga, 90 kagyló, 160 kagylósrák, 7 pörgekarú, 22 tüskebőrű, 28 gerinces. A korallok fosszílis maradványainál, úgy a telepes vagy magányos, a betemetett korallok testüregében a nyílás felőli részen a kőzetanyag behatol, az összes pórusokat betölti. Kőmagvak formájában maradnak meg. Gyakran előfordul azonban harmadkori üledékekben ágyazott korallokon, hogy az egész kővület annyira porhanyos, rekonstrukciója és meghatározása gondokat okoz. Ma már a páleontológiai kutatás a fosszíliák vizsgálatának és meghatározásának módszerei nagymértékben kifinomultak, fejlődtek a preparálási módszerek. Az általam gyüjtött kövületek Bácsitorokból a volt kőbányák környékéről.

1 darab,Tarbellastraea korall (kép) 10x9x3 cm kb. 1 kg. A polypariumok (kelyhek 5-6 mm átm.) közvetlenül egymás mellett és gyakran poligonális keretmetszetük. Egy 5x nagyitóval, a legfontosabb váz ellem a septumrendszer, amelyek a kehely oldal irányában növekednek. A septumok kifejlődése és elrendeződése minden esetben hatsugaras szimetriát mutat. A fiatalabb septumgenerációk a plypárium külső oldalán magasabban helyezkednek el. Miután összehasonlítottam a saját példányomat különböző paleontológiai szaktanulmányokban található példányokkal, ez egy telepes kőkorall, kihalt faj, Tarbellastraea conoida (Reus 1871) amihez hasonlít a legjobban. Ez a kőkorall faj sekély, meleg, tiszta, szabályos sótartalmú, 18-20 Celsius fokos , kb 50 méters óceán vízben éltek. A geológiai időben ez a korall faj az Oligocén végén és a Miocén elején jelentek meg (23 millió évvel ezelőtt) a Tethys óceán korallzátonyaiban

Az egyik jellegzetes kővület az osztriga kagyló, Bácsitoroki-szurdok volt kőbányák mészkő formációban, amelyek tömegesen megtalálhatók együtt a Vulsella-réteg (Csípde kagyló) soraiban és a zátonyok kialakulásában is fontos tényezők voltak. A fosszílis anyag, amely a rétegekben található kb. 1 méternél is nagyobb  vastagságú, a  rétegek hosszúsága még ismeretlen, ami feltárult az idők során, több száz méteresre is tehető. A Rendszertanban az osztriga kagylók az állatok országán belül a puhatestűek törzsében, azon belül a kagylók osztályában tartozik.

A különböző osztriga kövületek begyüjtése a szurdokban, nem is olyan konnyű. Először is tilós kalapáccsal  bányászni, vagy ásni, másod sorban veszélyes is az omladozó sziklák miatt. A lemállót szikla agyagos, márgás, zöldes vagy szürkés színűek, ezek darabokra töröttek. A saját gyüjteményemhez tartozó legújabb példányok, egy nem régi épület alapjait kiásott területről származik. Ez a hely a Bácsitorok szurdok felett, Kiserdő domb aljában, a Déli oldalán helyezkedik. A mélyebb rétegekből előkerült anyagban, nagyobb darab durva mészkővek elkeveredve agyagos, márgás, zöldes szürke anyagban és ebben bizonyos mértékben található volt  a Vulsella dubia kagylók meg kisebb osztriga kagylók kövülete. A begyüjtött foszílis anyagot iszapolás, preparálás után ( 2023-ban végeztem el) sikerült egy néhány osztriga kagylóhéjat megfelelő állapotban hozni. Ezek a fenti képen láthatók, és még egy nem egész Vulsella dubia. Bácsitorok közvetlen környékén a puhatestűek törzséből a legtökéletesebb osztrigafaj  kövületek egyike megtalálható az Óriás Szőrbencs (Ostrea Gigantea Brand). A kagylók mérete 10 cm-től egész 30 cm-ig is lehetséges, a nagyobb méretüek talán még régebbi időkorszakból (150-100 millió évvel ezelőtt) együtt az  egysejtű Nummulites fabiani kövületekkel (Szentlászló pénze) terjedtek el ezen a környéken. (bövebben:Bácsitorok ahol a korallzátonyok is megpihennek. 3 Fejezet-ben)

Visszatérve a korallzátonyok világában nemcsak a látható világa csodálatos, hanem kicsinységük miatt, szabad szemmel nem látható csak mikroszkóppal vagy nagyitóval. A Tethys óceán vízét sajnos már nem lehet megvizsgálni, talán rejtelmes és ismeretlen kis lények milliárdjai élték saját világukat millió éveken át. A meszes vázúak, mint a foraminiferák, kovamoszatok (Bacillariophyceae), sárgamoszatok (Heterokontophyta) egysejtűek, vagy sejtkötelékben együtt maradó moszatok megmaradtak, mint kövületek. Jelenleg  több mint élő 100 000 fajuk ismert. Az elpusztult és a tengerfenekére süllyedt kovahéjak vastag kovaföld réteggé alakultak  az elmult évmilliók során (képen kovamoszatok Ernst Haeckel illusztrációja).

Bácsitorok foraminifera és agyag szintjeiből Micro paleontológiai vizsgálatok során leírt foraminifera és moszat fajok, csak egy néhányat felsorolok: Limnocythere sp., Paralimnacythere sp., Cypris sp, Cyprinothus sp, csillárkamoszat Characeae, sárgamoszat faj Chiasmolithus oamaruensis Deflandre, Coccolithus eopelagicus Bramlette. Ezek a parányi kis lények jelentőségük létfontosságú szerepük volt és a mai napokban is az, a Föld életfenntartási rendszernek a fenntartásában. Egy mai tény például a kovamoszatok egy százalékos szerves anyag tömeg részarányával 20 százalékos globális CO2 megkötést végeznek, ugyanakkor a Föld oxigénjének 50 százalékát biztosítják. Egy nagyszerű ötlet a kolozsvári Őslénytani és Rétegtani Múzeumban a geologiai paleontologiai szakos egyetemi halgatók közremükődésével modern módszerekkel sikerült szemléltetni a mikroszkopikus nagyságú különböző foraminifera (Likacsosházúak) fajokat. Ezeket a kis kövületeket felnagyították 100x-os nagyságra egy számítógépes programmal, majd ki is nyomtatták egy 3D nyomtatón, nagyobb alma nagyságúak mindegyik, ami a képen látható még a kisebbek is, csak több felvételt le kicsinyítettem, hogy minnél több beférjen egy felvételben.

 A Föld őskori történelmébn a kontinenseknek, földrészeknek nem is volt meghatározó szerepük, ide-oda vándoroltak. Feldarabolódottak sok változáson mentek át, újabb földrészek jelentek meg, egyesek elsülyedtek. Az idővonalban hogyha vesszük az utolsó 225 millió évvel ezelőtti időszakot, ami azért is fontos számomra mert innen elindul egy esemény sor, amely meghatározzák Bácsitorok és közvetlen környék történelmét. Amikor  egyetlen szuperkontinens volt a Pangea, majd 75 millió év után (150 millió évvel ezelőtt) feldarabolódott. Sekély meleg tengervízek húzódtak Európában. Eurázsia és Afrika ütközése és a köztük húzódó Tethys óceán bezáródott, 145 millió évvel ezelőtt, a Jura időszakban. De mit is jelent az óceán a mai szemmel, talán a Föld éltetője, irányítja  az időjárást, szabályozza a hőmérsékletet, ami a legfontosabb fentart minden  élő organizmust. Még a mai napig az óceánok hatalmas víz alatti világnak 91 százaléka észrevétlen, ismeretlen, felfedezetlen marad. Most visszatérünk a Tethys óceán 150 millió évvel ezelőtire. Mennyi titkot rejthetett, azokon a sok évmilliók alatt. Amit mégis sikerült megtalálni a páleológusoknak vagy a kövület vadászoknak, felfedezni azokat az ősmaradványokat mint kövületek vagy nyomkövületek. Megtalálni azt a számtalan különböző gerincesek maradványait, a közvetlen környéken is, az utóbbi két évszázadban, talán vízi állat és tengeri növényvilágnak csak egy parányi része. Az egykori élőlények fosszíliatöredékéből tőrténő meghatározása során feltevődik a kérdés hogy a fosszília együttesek milyen mértékben tükrözik az egykori életközöséget. Egy kis bepillantás, hasonlatként a mai óceánok változatos élővilágát hány faj alkotja, egy tanulmányban 2,2 millióra tehető (NOAA. National Oceanic and Atmospheric Administration.) a tengerek és óceánok lakoja, és még az óceáni élővilág 91 százaléka ismeretlen, felfedezetlen. Tethys ősóceán hagyatéka a fenmaradt korallzátonyok, amelyek évszázadok természeti vagy emberi tevékenység következménye során feltárult. Egy korallzátony kialakulása talán a legkülönlegesebb tengeri képződmény. Ezeket apró állatkák, korallpolipok parányi mészvázából épülnek fel. Miután ezek az apró állatkák elpusztulnak, maradványain újabbak fejlődnek. Sok sok millió éveken át hatalmas zátonyokat vagy telepeket képeznek. Az elpusztult korallok apró törmelékeiből mészkőzet lerakodások  keletkeznek, amelyeket a tengeri áramlat elszállít, egyes helyeken mészkő dombok vagy mészkő hegyek keletkeznek. A korallzátonyok rengeteg lénynek adnak otthont víziállatok és vízi növényeknek egyaránt. Egy korallzátony több ezer korallfajból is álhat. Óriás kagylók, csigák, rákok, mészalgák, tengeri sűnök, sok különböző fajta színpompás halak, mohaállatkák, szivacsok, egyes vízi növények megtelepednek közéjük. Kialakul egy különleges környezet, amelyben szimbiózisban együtt élnek, miden egyes vízi élőlény fontos szerepet játszik a korallzátony kialakulásában. A korallokat a rendszertanban a csalánozok törzsében sorolják, a virágállatok osztályában. A mai korallok fajtái. A képek egy német  természettudós, zoológus, filozófus, tengeri biólogus, Ernst Haeckel (1834-1919), fényképezőgép még nem létezet, csak amit látot a mikroszkóp segítségével. Képességei kimagasló, saját rajzai, illusztrációi művészi alkotások. (The Art and Sience of Ernst Haeckel)

Kemény korallok, Acropora vagy Stahorn korall nemzetség: Acropora cervicorns, Acropora palmata, Acropora prolifera.

Agaricia nemzetség vagy lapos korallok: Agaricia undata, Agaricia fragilis, Agaricia tenuifolia.

Agykorallok különböző nemzetségekből: Diploria clivosa, Colpophyllia natans, Diploria labirinthiformis.

Hidrozoan típusú korallok vagy tűzkorallok: Millepora alcornis, Stylaster roseus, Millepora squarosa.

Ahermatípikús korallok, Gorgoniák: Ellisela elongáta, Irrigoria sp., Acanella sp.

Porózus korallok: Capnella nemzetség, Octocorallia alosztály

A korallok planktonokkal, algákkal táplálkoznak melyet tapogatóikkal fognak, az algákkal szimbiózisban élnek elfogyasztják az algák termékeit is. Bimbózással szaporodnak, új korallpolipok keletkeznek. Amikor az algák és korallok közötti kapcsolat megszakad a korallok halálát, elpusztulását jelenti, csak a fehér mészváz marad. A korallok igen érzékeny virágállatok csak 21-29 Celzius fokos, bizonyos sótartalmú vízeket szeretik. A koralloktól egy korallzátonyig, egy nagyon hosszú és lassú folyamat, mert minden egyes apró korallpolip növekedése lassú, körülbelül 10-15 cm évente. Egy másik tényező, miután egy korall elpusztul kisseb darabokra törnek és tömörödnek. A korallzátony életkora nagyon hosszú, akár évmilliókat vagy több évezredet és elérhetett a Tethys ősóceán idejében. De hét a tengerekben a megélhetésért harcol minden tengeri élőlény. A korallpolipok sem kivételek a legnagyobb természeti ellenségük a töviskoronás tengericsillag, meg különböző hínárok, amelyek rátelepednek a korallpolipokra, a mérgező nedvükkel megfulasztják a korallokat. Ezért szükséges a bizonyos vízi élőlények környezetére, amelyek megvédik a veszélyektől. Ilyenek a  remete rákok, vagy bizonyos halfajták, amelyek hínárokkal táplálkoznak. Ezek az élőlények a korallok környezetében felveszik vagy utánozzák a környezet mintáját, színét, alakját, így beleolvadva elrejtőznek a ragadozók és a zsákmány elöl. A rejtőzködés nem az egyetlen módja annak, hogy az élőlények álcázzák magukat a tengerben. Az átlátszóság az egyik leggyakoribb víz alatti álcázási stratégia sok planktonfaj (vagy medúzafaj) átlátszik így sokkal nehezebb észrevenni az óceánban lebegőket.. Más állatok, amelyek nem tudják átlátszóvá tenni magukat, fényvisszaverővé fejlödtek. Egyes halak visszaverik a fényt fényes pikkelyeikről, testüket tüköré változtatják, és eltünnek a vízben. Egyes állatok pedig aktív álcázást alkalmaznak megváltoztatják színüket a környezetükhőz igazodva, vagy akár fényt is termelnek, hogy beleolvadjanak a hullámokon keresztül leszálló napsugarakban. A korallok mivel felépítésük mésztartalmú, meszes anyaggá megkövessetek és mészkőben zárultak.(következik, Bácsitorok egykori ősföldrajzi közvetlen környéke.

Holocén (Jelenkor)

A kainozoikum legutolsó időszaka. A megnevezés görög eredetű Holos jelentése teljes és Cene, kainos szavakból jelentése új. Holocén korszak –egészen új, földtörténeti kor, A Nemzetközi Rétegtani Bizottság az alábbi korszakokra osztotta. Meghálaja (0-4200 évvel ezelőttig), Northgrippian (4200-8200 évvel ezelőtt), Grönlandi (8200-11700 évvel ezelőtt). Ezeket a szakaszokat különleges éghajlati események határozták meg. A meghálaja korszak meghatározása egy északkelet-indiai állam barlangjában levő állócseppkövek, másképpen sztalagmit rétegei segítettek, amelyeknek meghatározták a korát (0-4200 évvel ezelöttig keletkeztek). A következő két nayobb korszakát a holocénnak grönlandi jégmagok alapján határoztak meg. A különböző periódusokat a szakértő geológusok az üledékek, az ősmaradványok (kövületek) és az ízotópok felhalmozódása alapján tudják kimutatni.

A kainozoikum végét jelentő eljegesedés után máig tartó felmelegedés jellemzi. A jégtakarók már csak az Északi- és Déli-sark közelében húzódnak. A felmelegedés a középkorban a 14-19 század között kisebb lehűlésben ment át. A 20 század és a 21 században a globális felmelegedés egyre erősödik, az emberi tevékenység következményei miatt. Az élővilág ebben a korban alakult ki a mai növény és állatvilág, egy kis különbséggel, a nagy testű állatok kihaltak, ugyancsak az emberi tevékenység következményei miatt. A 20 század során ezek a folyamatok csak növekednek (iparasodás stb.) és nem csak a szárazföldön, hanem tengeri élővilágban is észrevehető. A környezet szenyeződése már annyira előrehaladott, amit már nem is lehet javítani. Ennek az egyik sajnálatos és megrendítő következménye az állatfajok vészjósló csökkenése. Mit hoz a jövő, hogyan alakul a geológiai idő, milyenek lesznek az életkörülmények, az éghajlat, az állat vagy növényvilág, ha egyáltalán lesznek.

250 millió év múlva.

Egyre több kutató és geológus a modern számitógépes rendszerekkel probálják lefuttatni, hogy hogyan is alakul a geológiai idő a Földön a következő 250 millió évben. Bekövetkezik újra egy szuper kontinens kialakulása a Pangea Ultima, amely már a mai ismert kontinenseket és földrészeket mágában foglalja. 250 millió év iszonyatos sok. A kutatók már észrevették, hogy a kontinensek évről évre közelednek egymáshoz Ez egy  nagyon lassú folyamat, hasonlatként az emberi köröm növekedést lehet például venni, ami észrevehetetlen. A Föld felszíne 250 millió év múlva nehéz megjósólni. Hogyan alakul a tenger fenekén  a földkéreg egyes lemezei a másik lemezben merűlve és süllyedve. Kialakul egy úgynevezett szubdukciós folyamat. A következményei robbanó vulkánok, számos földrengés, talán redők és hibák, vagy éppen hegyképződés. Egy amerikai kutató következtetései 250 millió év múlva. Az Atlanti-óceán teljesen eltünik. Amerika ütközni fog,addigra már egyesült Afrika és Eurázsia kontinensel. Ausztrália is észak felé távolodik és osszeütközik Ázsia déli részével, ugyanígy észak fele fog haladni Antarktisz és ütközik Ázsia déli részével. Az Indiai-óceánt az újonnan egyesült kontinensek közre fogják. Kialakul a Pangea Ultima (Utolsó Pangea kontinens) szuper kontinens, amelyet a Csendes -óceán fog körül, amely hatalmassá gyarapodott. Talán más kutatok másként látják ebből is látszik, hogy nem könnyű megjósolni a kontinensek mozgását. Újabban megjelent egy brit kututató a Bristoli Egyetem szuperszámítógépen futtatott éghajlati modelleket felhasználva  egy tanulmánya. 250 millió év múlva a felmelegedés kipusztítja az emlősök 95 százalékát, beleértve az embert is. Csak egy száraz forró éghajlatú földrész marad. A földkéreg lemezei mozgásának folyamata közben kialakult szuper kontinens  Pange Ultima, következményei, vulkáni tevékenység hatalmas mennyiségű széndioxiddal telítik a légkört. A globális hőmérséklet 40°C fölött lessz. Ez nagyon hasonló 260 millió évvel ezelőtti perm-triász korszakban kimutatott hőség időszakával és bekövetkezett fajok 90 százalékának az elpusztulása. A  szuper kontinensen a tengertől távol eső részein hatalmas sivataggá alakul, az élőlények kevés táplálékhoz jutnak, lassan elpusztulnak, csak egy nagyon különlegesek és alkalmazkodó emlősök maradnak meg. Egy másik tényező 250 millió év múlva a Nap sugárzása megnövekszik 2,5 százalákkal lessz fényesebb a maihoz képest. Ami még nagyobb globális felmelegedést okoz. Ez azzal magyarézható, hogy a Nap ebben az időszakban elfogyasztja hidrogén üzemanyag készletét, a Nap magja összezsugorodik, növeli a magfúzió sebességét. Az éghajlat széndioxid színtje meg fogja haladni a mai színtnek a töbszörösét. És ha mégis az emberiség vagy az emlősök majd tudnak alkalmazkodni, barlanglakók, homoklakók, vagy éjszakai életet fognak folytatni.

Ez már igazán csak a jövő kérdése. 250 millió év múlva Bácsitorok és környékén a legnagyobb valószínűséggel már nem lessz többé tenger vagy óceán, korallzátonyok, tengeri életkörülmények.De ki tudja, ez is csak a jövő egyik kérdése a sok közül. Kié a Föld? Kié a tenger? Kié a kövek, kavicsok? Kié ahomok?

Mezozoikum. 251,9-66 milló évvel  ezelőtt.

Ez a földtörténeti idő vagy  Közép idő a dinoszauruszok kora. Három időszakra oszlik.Triász 252-201,3 milló évvel ezelőtt. Jura 201,3-145 millió évvel ezelőtt. Kréta 145-66 milló évvel ezelőtt.

Pangea szuperkontinens ebben az időszakban feldarabolodott a ma is ismert kontinensekre. Figyelemre méltó tektonikus, éghajlati és evolúciós változások kora. Az éghajlat meleg volt és párás, ami kedvező volt az élet fejlődésére, kibontakozására. Új életformák jelentek meg miután a Perm korban az állatfajok jelentős része kihalt. Megjelentek a növényevők és a ragadozók, hamarosan meghatározó és uralkodó hűllőké fejlődtek, úgy a vízben, mint aszárazföldön, nagyon sok millió éven át. Ilyenek voltak, dinoszauruszok, pteroszauruszok, repülő őshüllők rendje, vagy a vízekben ichtioszauruszok, mezoszauruszok, bálna szerű tengeri hüllők rendje. Nemcsak a domináns hüllők fejlődtek, hanem a gerinctelen állatok is. Egysejtű foraminiferák (likacsoshéjúak) csigák, kagylók, amoniteszek (puhatestűek), ízeltlábúak (rákok, rovarok). Megjelentek a madarak (archeopterix). A Jura korszakban az emlősök is megjelentek. A növényvilág megújult, olyan növények jelentek meg amelyek magokat képeztek. Ezek a növények hátérben szorították a páfrányokat. A kor végére már virágaik gyümölcsöt is teremtek , amelyek fontos táplálék forrás volt az állatoknak. A fák túlnyomó része örökzöldek voltak, tűlevelűek, ginkggofélék.

A földfelszín alakulása. A Pangea szuperkontinens , még a triász elején kezdett feldarabolodni. A tengerek gyarapodtak. Európában és más szárazföldön sekély és meleg tenger húzódött. Eurázsia ütközése Afrikával  a köztük húzódó Tethys óceán bezárodott 145-66 millió évvel ezelőtt. Egy nagy kiterjedésű hegységrendszer  kialakulóban volt ebben a korban , a  Pacifikus hegységrendszer, Csendes óceáni lemez  ütközése Amerikával és Ázsiával. Ez lett a Föld második legnagyobb kiterjedésű hegységrendszer (30 000 km), észk-déli írányban húzódó láncai a mai Csendes óceán veszi körül. Jura időszktól a napjainkig zajló felgyürödés eredményeként jött létre. A jura időszktól a számomra fontos egy hely és környéke (Bácsitorok) elkezdte a történetét. A zátonyokat alkotó korallok a sekély meleg vízben (Tethys tenger) kialakítottak nagyon sok évmillió során egy különleges környezetet és a gerinctelenekből származó mészkőzet lerakodása maradt a tenger fenekén a mai Erdély medencében is. A mezozoikum végén egy újabb élőlények tömeges kihalása volt. Az összes gerinctelen állatok  75‰ elpusztult, köztük a dinoszauruszok is. Mindenki számára egy hatalmas meteorit zuhanása a Földre, Yucatán-félszigetre. Ez az esemény  jelentősen megváltoztatta a Föld életkörülményeit.. Az élőlények nem tudtak alkalmazkodni az új körülményekhez ezért elpusztultak. Ma is vita téma ez az esemény, például, az a feltevés is, hogy a dinoszauruszok  nem tudtak repülni, vagy vízben merülni tudtak, és ott alkalmazkodni, de sajnos mind elpusztultak. Az esemény után az evolució azért nem ált meg egy pár millió évig az új földi körülményekben  egy új változatos , különböző élőlényvilág  fejlödött, főleg a madarak és az emlősök vonalában. A növényvilág is egy új evolúció kezdédik, nagyon változatos virágzó növények jelennek meg.

Kainozoikum. 66 millió évvel ezelőtt kezdődött máig. A geokronológiában és a kronosztratigráfiában a következő időszakokra oszlik. PÁLEOGÉN. Páleocén, 66-56 millió évvel ezelőtt. Eocén, 56-33,9 millió évvel ezelőtt. Oligocén,33,9-23 millió évvel ezelőtt. NEOGÉN. Miocén, 23-5,3 millió évvel ezelőtt. Pliocén, 5,3-2,6 millió évvel ezelőtt. Pleisztocén 2,6-0,0117 millió évvel ezelőtt. Holocén, 11 700 évvel  kezdődött és a jelenkorban  is tart. Régebben a geológusok használtak olyan időszak felosztást mint, Negyedidőszak és Harmadidőszak (Tercier 66-2,5 millió évvel ezelőtt), Az idővonalban a Kainozoikum ma is zajlik a legutóbbi földtörténet ideje. A név görög eredetű kainos jelentése új, zóé jelentése élet úgy is fordították, mint újállatidőnek , emlősök kora. Éghajlata. A meleg párás időszakhoz képest a változás jelei már az eocénban kezdett mutatkozni. A lehűlés nem volt hirtelen egyik napról a másikra évmilliók teltek, lasan előre haladt. A miocénben az Antarktiszon kialakult a jégtakaró. Pliocénban a jégtakaró dél felé húzódott, Európa területén a mai Krakkóig (Lengyelország), Amerikában New Yorkig. A jégtakaró időközönként változott, előrenyomult vagy visszahúzódott. A Kárpát medencében nem volt teljes eljegesedés, de azért nagyon közeli, nem volt jéggel borítótt, a szaktudományban ezt perigglaciális területnek nevezik. Az élővilág a Kainozoikumban. A növényvilága nagyon hasonló a maihoz. A tengerekben élő algák fejlődése, a sárgamoszatok tartozó Cocolitok (parányi gömb alakú mészhéjú fitoplanktonok) és a kovamoszatokhoz tartozó Diatoma (parányi egysejtú vagy sejtkötelékben együtt maradó moszatok). A szárazföldön a zárvatermők elterjedtek. A fenyő félék uralták az erdőket, a sáfrányok a harasztok közül fennmaradtak, de a nagyon magas páfrányok (nyitvatermökhöz tartozók) eltüntek. Az állatvilág. A tengerben, gerinctelen állatvilága lényegében azonos a maival , esetleg a fajok különböznek. Az egysejtű Foraminiferák (likacsoshéjúak) kiterjedése növekszik. Ezek közül  Nummulitek (egysejtűek,Szentlászló pénze) hatalmas kőzetalkotó mennyiségben halmozódott fel (Nummulites Fabiani, Bácsitorok). Megkezdődik a csigák és kagylók uralma. A kagylók gyakori nemzetségei, Pecten,fésűkagylók, Cardium, szívkagylók, Ostrea, osztriga kagylók, Venus, vénusz kagylók. Bácsitorok jellemzői, Pycnodonte gigantea nagy mérető kagylók, Vulsella dubia, csipde kagylók, Ostrea gigantea, óriás szörbencs ( osztriga kagyló). A csigák közül, fontosabbak, Cerithium, bököc, Turritela, toronyka csiga, Conus, forgonc cs., Murex, tüsge cs. Ezek csak egy része a csiga fajoknak amelyek Bácsitorok és környékén  fejlödtek, részletesebben egy másik jegyzetemben, és  Bácsitorok ahol a korallzátonyok is megpihennek. 7-ik fejezettől kezdve. A csiga nemzetség  megnevezése latinul ahogy a taxonomiában (Rendszertan). Sorrendben, Nemzetségre utaló név, fajra utaló név, tudós neve aki először írta le, évszám mikor írták le először (ha van), népies elnevezés (ha van). Még felsorolok egy néhány csiga fajt  Bácsitorok és környékéről. Serpulae anulata ,gyürüny csiga ,kis méretű, Cerithium giganteum Desch. óriás bököc, Cerithium cf. belovacium  Desch. bököc, Cerithium cuspidatum Desch. hegyes bököc, Turritela imbricataria, toronyka csiga, Strombus giganteus Münst. óriás forgonc, Voluta crenulata fm., voluta csiga, Natica cf. infundibulum, kövér uszoga, Ampularia spirata Desch. hosszú pödrü uszoga, Trochus agglutinans Lamarck, boglyás csürök. Egy másik gerinctelen víziállat a tüskebörűek, fejlődése ebben az időkorszkban, ezek közül a tengeri sünök, amelyek fontos szerepet játszanak a közvetlen környezetukben. Bácsitorok és környékén a fontosabb tengeri sün fajok, Echinolampas giganteusn.sp. 1871, Echinolampas elipsoidalis d′ Archiac, Echinolampas subsimilis d Archiac 1846, Periaster cf. orbignyanus Cotteau 1856, Schizaster rimosus Desor.1847, Empatagus ornatus. Szárazföldön. Az emlősök a kainozoikumban a legjelentősebb fejlődésük következet be. Emberszabású majmok az oligocénban kezdődött, az emberfélék, asztrálopitekusz, Homo 5-8 millió évvel ezelőtt. A homo-sapiens 200 ezer évvel ezelőtt jelent meg. A hegyképződés . Már a kainozoikum elején megkezdödött az Andok és a Kordillerák felgyürődése. Eocén -oligocénben megkezdődött az Eurázsiai hegységrendszer , illetve az Atlasz hegység felgyürödése. A Kárpát medence kainozoikumban még a Tethys óceán nyúlványai még elérték, alsó miocén végére felgyürődtek a Külső-Kárpátok. Ugyan ebben az időszakban felgyürődött az Alpok és a Dinári hegység. A miocén végére az Erdélyi és a Panon medence süllyedni kezdett. A pleisztocénben megemelkedtek a medencén belül lévő hegyek, ezeknek a következménye , a Tethys óceán maradványok és a Földközi tengerrel megszünt az összeköttetés. Pleisztocénben lassan elkezdődött az eljegesedés. Következik Holocén (jelenkor) és  250 millió év mulva. (Pangea Ultima)