Egy korallzátony világa nemcsak számtalan látható vízi állatok élőhelye hanem a még rejtelmesebb láthatatlan élővilága. Az élőszervezetek mérete mikroszkopikus baktériumoktól egész nagy vízi élőlényekig, amelyet a biológiai oceánográfia napjainkban modern kutatási módszerekkel tanulmányozzák. Mikroszkopikus kicsinységű parányi kis lények a létfontosságuk jelentős a környezet életfentartásában. Már az óceán szó jelentése valaminek a mérhetetlen nagy tömege.
Ha beletekintünk egyetlen egy csepp tengervízben egy mikroszkóppal egy csodálatos világot vesszünk észre.Kicsi planktonok változatos skálája, kis evező lábú rákok (Copepoda), régi magyar elnevezésük kandicsrák, sokasága lebeg a csepp vizben.
Az evező lábú rákok az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsében az állkapcsilábas rákok (Maxillopoda) osztályában tartozó alosztály. Az egyik legnépesebb csoportnak tartják a rovarok után, tíz alrendjét, 210 családját 2400 nemét és 24 000 faját nyilvántart a rendszertan. Megjelenésük a korai kréta időszakra tehető, 145 millió évvel ezelőtt. Megtalálható tengerekben, édesvizekben (folyók, tavak), átmeneti vizekben (pocsolyák), föld alatti vizekben. Élnek fajaik planktonokban, a meder és növényzet felületén, az üledékben kavicsok közt, ideiglenes vizekben, fák és kövek repedéseiben, akárhol felgyűlő vizekben. Sarki vizektől a mélytengerig, hőforrások környékéig, mindenféle hömérsékletű vizekben, de még az ivóvízben is. A szabadon élő fajok mérete 1 és 2 mm között van, mig az élősdiek (parazita) több centiméter nagyságúak is vannak. Az óceánok évente 2 Gt. (gigatonna) szenet kötnek meg a légkörből. Az evező lábú rákok táplálkozásuk során megkötik a szenet, amit vándorlási mozgásuk során mindenhova a víz rétegekben eljuttatják. Az evező lábú rákok a halak legföbb tápláléka. A testűk cseppalakú és farok villában végződik. A testük 16 szelvényből, 6 fej-, 5 tor-, 5 potrohszelvényből áll. Végtagjai szabályos hasadtlábak (schizopodium). Mint a rákoknak két pár csápjuk van. Az első csápjuk fontos lebegtetési, helyváltoztató szerv. Színezetük nagyon változatos szürkés, barnás, fehér, kék, zöld, rozsaszín piros. A színek nem fajra jellemzők, élőhelyektől is függ. Táplálkozásuk algákkal, gyakran a nagyobbak a kisebb evező lábú rákokat is elfogyasztják. Az óceánok legelterjedtebb zooplanktoncsoportja a párzási stratégiainak is széles a skálája. Az ivarsejteket legtöbb esetben a nőstények őrzik és magukkal hordozzák a kikelésűkig. Miután a kis lárvák kikelnek, átalakulással fejlődnek. Az életciklusa az evező lábú rákoknak aránylag rövid , a fajtól is függ, pár héttől 3 évig is eltarthat.
A kis méreteik miatt észrevehetetlen az emberi szem számára, feltevödik a kérdés a fosszilis rekordokban megtalálhatók. A rendszertani nyilvántartásban a besorolás szerint , 1 mm-nél kisebbek mikrofossziliák, 1 mm-nél nagyobbak makrofossziliák. Bácsitorok mészkőzet és agyag szintekből mikró paleontológiai vizsgálatok során sajnos nem került elő evező lábú rák kövület. Már említettem , amelyeket már feljegyeztek itt, ilyenek mint, foraminiférák, sárgamoszatok, kokolitoforák, csillárkamosztok. Egy másik tényező talán amiért nem sikerült kimutatni evező lábő rákokat, az egy nagyon igényes és modern felszerelés hiánya. Meglepő, hogy ilyen parányi élőlények fosszilis nyilvántartásban igenis léteznek, habár ritka, kihalt fajok a harmadidőszakból (tercier, 66-2,6 milló évvel ezelőtt). Megemlítek egy nagyon ritka és bonyolult mikró paleontológia vizsgálatot amelyet használtak ehez a fosszilis evező labú rák kimutatására. Egy pásztázó elektron mikroszkopot használtak. Az elktron mikroszkop a vizsgált tárgy felszinének meghatározott területét irányított nagy sebességre felgyorsított elektronokat használnak. Ez a vizsgálat lehetővé teszi a terület helyének a képét, meghatározza alaki tulajdonságait, az anyag morfológiai tulajdonságait(atomok konturjait, szabályos kristályrácsszerkezet körvonalát). Nagy felbontású és nagyítású, nagy mélységű képet alkot. A vizsgált evező lábú rák, nagyon ritka ősmaradvány, amelyet Dél-Kaliforniai Rainbow Canyon (Mud Hills) ős régi sós tó medrének szintjeiből származott. A sós tó üledékeit kormeghatározás során megállapították, hogy középső Miocén időszakra tehető, (19-13,3 milló évvel ezelőtt). Az üledékek szintjeiben a kagylósrákok (Ostracoda) mellett kovásódott evező lábú rákokat is meghatároztak.
A képen látható evező lábú rák egy Apocyclops californicus. kihalt faj. (19-13,3 millió évvel ezelőtt)(Creativ Commons Nevezd meg!-így add tovább!4.0)
Bácsitorok és környékét jelenlegi földtani viszonyai a harmadkori időszaktól (66-2,6 millió évvel ezelőtt) nagy mennyiségű lerakodások, korallzátonyok határozták meg. Számtalan kőzetrétegtani vizsgálatot végeztek. De nem mondható, hogy ezután minden tekintetben tökéletesen meg van határozva. Még nagyon sok vizsgálat és újabb észrevételek, kutatások következnek, és talán modern módszerekkel is. Visszatérve a parányi mikroszkópikus világban, a Bácsitoroki barangolásaim során gyűjtött márgás vizsgálati agyagot (kb.300g). Márgás vagyis azt jelenti, mésziszap és agyag keveredésével képződő finomszemcsés üledékes kőzet. Ebben a sárgás színű agyagban található a kőzetliszt (alurít) 0,002-0,02 mm szemcseméretű laza törmelékes üledék, vagyis iszap. Bácsitorok magassab déli részén egy kis omlások körül gyűjtöttem kisebb nagyobb kőlencsékkel (Nummulites fabiani, Szentlászló pénze) együtt. Ritkábban itt kis gyűrűnyöket (kisebb érem típusú csiga) is gyűjtöttem.
A begyűjtött anyagot iszapolás után a mikroszkópon megvizsgáltam. 40x-es nagyítás. Ami látható a képeken kisebb nagyobb fehér kvarcszemcsék, a kisebb és kerek szemcsék (oolites) kálcium karbonát, gyakran található a tengerpartok homokjaiban, vagy korallzátonyokban. Fenti képen, henger alakú talán egy foraminifera, vagy egy korallpolip törmelék ?.
