Általában egy geológus egy részletes földtani feltárás, és elemzések sorát bizonyos helyeken végzett kutatómunkát csakis a geológiai rendet követi. A földtörténeti korszakok szerint, meghatározza a rétegek sorrendbeli lerakodásait és ezekben talált ősmaradványokat, kövületeket. Meghatározza az összetevő kőzeteket, kristályokat, szénizotópos kormeghatározást stb.
Persze a jegyzeteimben csakis megfigyelésekre, vagy a begyűjtött kövületek, maradványok, sajátos módszerekre teszek említést.
A Nádas völgye és Asszú patak völgye közötti domborzati vonulatot a Nagy Láb képezi.
A nevét az utolsó századokban a nagy kiterjedésű szántó terület miatt kapta. Részei- Kis láb, Nagy láb, Láb vége.
A képet (2018-ban készítettem, Láb vége, Déli oldala, régies neve Gálhíd oldala), amelyen látható 10-11 különböző rétegsor, a legújabb a fekete termőföld. A legalsó rétegek több mint valószínű a közép harmadkori rétegek (Oligocén 25-23,5 millió évvel ezelőtt). Ezen a képen nem látható, de megfigyelhető volt a 11-ik réteg alatt vastagabb mészkő konglomerátumok, homokkövek. A rétegek folyamatos vízszintes üledékek helyezkedése, jól kivehető a tengeri transzgreszió (a tenger előre nyomulása). A felső 6-7 réteg emelet Neogén rétegekre jellemző (23,5-2,6 millió évvel ezelőtti). Közete laza, agyagos, homokkő konglomerátumokkal. A geológusok Szarmát emeletnek is nevezik, úgy mint az Asszú patak völgyétől Északra a Lomb (684 m) tetején kimutattak hasonló kőzeteket, lerakodásokat.
- A Szarmata tenger megnevezés - A Harmadkorban a Thetys óceán összeköttetésben volt az Atlanti óceán és Indiai óceánnal, Ural hegység Keleti oldalán az Északi tengerrel. A tektonikai lemez mozgások, hegyek felgyűrődése évmilliók során (alpok, Kárpátok) egész 2,5-2 millió évvel ezelőttig, elveszítette a kapcsolatot a fentebb említett tengerekkel. Európában (Alföld, Erdélyi medence) kialakult egy belső tenger az úgynevezett Szarmata tenger.
Ezekben (10-11) rétegekben nem figyeltem meg nagyobb kövületeket. De már a kiásott földtömegben, a nagyon cementált homokkővekben változatos kövületeket találtam. Az éghajlati időjárás hatására is ezek a nagyobb homokkövek, konglomerátumok lassan kezdtek elmállani. A méretük kb. 1-1,5 m is elérte. Amit megfigyeltem arra a következtetésre jutottam a vöröses-barna konglomerátumokban volt található a legtöbb kövület, ősmaradvány részek. Amit gyűjtőttem kisebb nagyobb konglomerátumokat, amelyeket vízben helyeztem, télen megfagytak . A következő tavaszon darabokra mállotttak , a kövületeket begyűjtőttem. Preparáltam, ha szükség volt rá. A kikerült óriás konglomerátumok lassan málnak (6 éve már) a töltés helyeken, ahova szálították, még található egynéhány kövület amig a természet be nem borítja növényekkel. Az eddig talált kövületek megnevezését óvatosan meghatároztam. Mivel a legtöbb esetben csak kőbelek fosszilisan megmaradó testrészek nem teszik lehetővé a pontos meghatározást. Ezért számomra csak összehasonlítás, általában a múzeumi (kolozsvári) példányokkal, vagy régi és új geológusok leírásaiból származó adatokból. Természetesen a környékbeli kutatások, feltárások, amit az utolsó évszázadokban elvégeztek. Nincs kizárva, hogy olyan kövületett is találtam, amely még nem volt felfedezve, vagy nem találtak.
Puha testűek osztálya. Kagylók. (Bivalve) Kétteknőjűek.
Kisméretű kagylók. 1, 2, 7. Venus (Ventricolidae) multilamella Lamarck-Vénusz kagyló
4, 5, 6. Cardium-Szívkagyló.
8, 9. Nucula nucleus Linne (Nuculidae).
A kisméretű kagylók csak kőbelek csak általános alakzatuk, vagy bizonyos jellemzői után lehet csak következtetni , összehasonlítani egyes kagyló fajokhoz. Például a Vénusz kagyló egy nagyon nagy , sós vízi, tengeri kagylók nemzetsége. Csak a jelenleg is élő nemzetségük meghaladja az 500 fajt. A faj meghatározásában jelentős szerepe van a kagyló héjuk jellemzői. A héjuk felépítése koncetrikusak, de sugárirányúak és két irányú ornamentika van rajtuk. A kagylók általános héjformája a környezethez igazodnak, megtalálható korallzátonyokon és hajlamosak mélyen a homokba vagy iszapba fúrni magukat. A képen , 1, 2, 7. látható Vénusz kagyló kövületek (multilamella Lamarck) kerek alakú, amelyen finom és sűrű koncentrikus bordák (lamellák) díszítenek, amelyek jól láthatóak, habár csak köbelek. Általában sáros fenéken éltek. Megjelenésük a Neogén korszak közepén, körülbelül 10 millió évvel ezelőtt az itteni környezetben. Kisméretű kagylókat több tucattal begyűjtőttem, amit még preparálni és meghatározni is kell.
Nagy méretű kagylók.
Nagyon kevés nagy méretű kagylót találtam a kiásott földtömegben. A konglomerátumokból egy pár Panopea kagylót sikerült nagy nehezen vésővel kivenni. A Panopea kagyló, kétteknőjű kagyló, Hiatellidae család, sós vízi, tengeri kagyló. A rendszertanban feljegyezve mint Panopea menardi, 1807 (Menardi de la Groye, a tudós neve aki először írta le 1807-ben). A panopea kagyló nemzetség fosszilis feljegyzesei szerint megjelenésük a kréta időszakra nyúlnak vissza 145-66 millió évvel ezelőtt. A kagylóhéj mérete 15-20 cm hosszú, ami jellegzetességük a hosszú szifonok, magát a kagylót sokkal hosszabbá teszik ennél. A szifonok vagy szár önmagukban egy méter hosszúak lehetnek. Napjainkban is megtalálható a tengerekben ez a kagyló faj úgy mint, Panopea generosa nagy sós vízi kagyló, vagy általánosan, angolul Pacific geoduck. A magyar nyelvben, megtalálható mint, Iszapkagyló vagy elefántormány kagyló és úgy mint, Falloszkagyló is. A képen látható kövület mérete 90 mm hosszú, átmérője 40 mm. Továbbá nagyméretű kagylók közül csak néhány töredezet kagyló héj darabokat az Óriás Szörbencs ( Ostrea Gigantea Brand) osztriga kagyló fajhoz tartozó, nem is gyűjtőttem belölük mert már van egy tucat a gyűjteményemben ép kagylók (Bácsitorokból gyűjtve)
Tízlábú rákok. (Decapoda)
Az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsében a rákok (Crustacea) altörzsében és a felsőbb rendű rákok (Malacostrata) osztályában tartozó rend. A decapoda görög eredetű szó, jelentése tízlábú. De azért megtévesztő, mert nem azt jelenti, hogy tíz lábuk van valójában csak nyolc, a többi kettőt ollónak használják. Tízlábú rákok megjelenése 16,5-13,3 millió évvel ezelőtt, sekély, meleg tengeri környezetben. Mint kövület a meszes váza, a hátpajzs és az ollójuk, amelyek fosszilizációra alkalmasak. Nagyon ritka esetekben található egy-egy hátpajzs, mivel ezek nagyon vékonyak a tengeri hullámzás is összetöri. Mivel az ollók jobban megmaradtak. Ezekből nagy menyiségű ollókat meg egyéb rák töredékeket begyűjtőttem, habár ezek is nagyon ritka példányok, máshol a közvetlen környéken nem is találtam.
Amit gyűjtőttem csak részek, darabkák nem találtam egyetlen ép példányt sem. Nem lehet meghatározni vagy legalább összehasonlítani típus példányokkal, hogy milyen rák nemzetséghez és családhoz tartoznak. Azért megemlítem, számos ép tízlúbú rák példányok (23db.) ma a kolozsvári Bábes-Bolyai Tudományegyetem őslénytani gyűjteményében található. Ami rendszerezésüket illeti a példányok Erdély és Délkelet Európa ősállatvilága számára egy új és egyedi tízlábú rákok nemzetsége. A faj Harpactoxanthopsis bíttneri (Lőrenthey 1897), 23 példány. Lőrenthey Imre (1867-1917), aki először leírta magyar paleontológus, geológus, egyetemi tanár. Koch Antal asszistense volt a kolozsvári tudományegyetemen (1890). Ezek a példényok felsőpriabonai (felső eocén korszak) üledékeiből a Kolozsvári Mészkő Formáció , Nummulites fabiani (Szentlászló pénze) kövületeket is tartalmazó réteg szintjéből kerültek elő, Kolozsváron a Kis Szamos medrében a Gát alatt voltak. Kolozsvári Mészkő Formáció nem más, mint egy olyan üledékes kőzet, aminek 90 százaléka kalcium-karbonát, vegyi és biogén eredetűek. Erre a sekély tengeri üledékre lerakodott a Berédi Márga Formáció (eocén-oligocén korszak határ). A környékbeli rák fauna irodalom nagyon terjedelmes. Különböző paleontológus szerzők, akik tanulmányaikban a tízlábú rákok faunáját leírták. Koch Antal, Alexander Bíttner 1893, Lőrenthey Imre 1897, Brochi 1883 leírt egy Kolozsvár környéki tízlábú rákot a Neptunus cf. granulatus, Beurlen 1929, Mészáros Miklós.
A Nagy Láb területéről kiásott rétegekből begyűjtőtt tízlábú rák részek méretei
A tízlábú rák felépítése szempontjából már említettem, hogy 5 pár járólábbal rendelkezik.
Az elülső 3 pár az álkapcsi lábak. Az elülső pár láb ollókkal rendelkeznek, amelyek a táplálékot felaprítják. A második pár járolábak is rendelkeznek ollókkal, de ezek már sokkal kisebbek, amelyekkel a lehulótt táplálékot felszedegetik. Miután a begyűjtőtt részeket megmértem, a saját jegyzetrajz szerint, lásd a képet, betükkel jelöltem a különböző testrészeket. ( a múzeumi példányokkal hasonlóan ahogy jelölték a tízlábú rák részeket). Amiből a legtöbbet gyűjtőttem, Ollók-K- mozgathatóúj 10 és 15 mm nagyságú tartományban vannak. - H-kéztő hossza 5 és 11 mm. I-kéztő szélesség 6 és 8 mm. - J-kéztővastagság 3 és 4 mm.
Ami jellemző volt ősföldrajzi korokban (eocén, neogén) a tízlábú rákok faunájára a közvetlen Bácsitorok szomszédságában, ahol egy egyedi korallzátony különböző tengeri állat és növényvilágával, hasonóan a Nagy Láb környékén is kialakult sekély, meleg sós vízi tengeri különleges állat és növényvilág. Mivel ezen részen a tenger feneke, a tengeri előre nyomulás következtében nem alakultak nagyobb mészkő szirtek, a homok és iszap volt túlnyomó a lerakodások tartalma. Ez nagyon kedvező volt a kisebb méretű, kagylók, csigák, tízlábú rákok , kisebb fajta tengeri sünök ( csészike. Scutella), moha állatok Bryozák, korallok, vízinövények, amelyek szimbiózisban éltek ebben a környezetben, amely megfelelő menedéket is biztosította számukra.
