Puhatestűek. Gastropoda (haslábúak). Csigák.
A Nagy Láb területéről (lásd a térképen) kiásott földtömegből begyűjtött csiga kövületek. Ezen a környéken a sekély meleg tenger feneke, az egymásutáni anyag lerakodások Eocén, Neogén ősföldrajzi korokban túlnyomóan homok vagy iszap volt. Nagyon változatos élő vízi állat és növényvilág alakult ki, kiváltképpen a kisebb méretű víziállatok. Azt is lehet feltételezni, a környezet , ahol a fiatal egyedfejlődésű víziállatok biztonságban voltak a ragadozóktól. A csigák régi időkből származnak a megjelenésük még a Kambrium korszakban történt, 541 millió évvel ezelőtt. Leszármazásuk az őrvényféregszerű csoportból (laposférgek, gyűrűsférgek). Evoluciós szempontból is az egyik legsikeresebb csoport az általuk elfoglalt ökoszisztemák és élőhelyek sokféleségében. A csigák a Puhatestűek törzsének az egyik leggazdagabb osztálya, Gastropoda, magyarul Haslábúak osztálya meghaladja a 120000 élő fajszámot, és még több mint 13000 fennmaradt fosszilis nemzetséget. Alakjuk és méretük nagyon változatos. A héjuk mérete majdnem egy métertől egész az 1 milliméternél kisebbig terjed. A csigahéj alakja szoros kapcsolatban van a környezetével. Talán sokak számára ismeretlen az a tény, hogy az egyik kedvenc fiatalkori magyar romantikus, történelmi regény íróm Jókai Mór szenvedélyes ásvány, csiga, kagyló gyűjtő volt, számomra is meglepetés. A tények gyakran összefonódnak a valósággal, a körülmények ténylegesen megtörténtek vagy léteznek. Üveges szekrényben szebbnél szebb példányokat, darabokat őrzőt. Egy kivételes Tridacna gigas (amely a Föld legnagyobb puhatestűje), óriás kagylóval rendelkezett. Mérete is sokatmondó 94 cm hosszú, 142 kg. Az Indiai óceán sekély tengerei volt a származási helye. A kora 250 éves is volt amikor Jókai megszerezte. Ezeknél a kagylóknál a héjak számszerinti növekedési rétegsorai után állapítják meg, mint a fáknál is az évgyűrűket vesszük figyelembe. 1887-ben a magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Ma is megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeumnak Állattári Osztályának a gyűjteményében. Jókai a geológia és paleontológia népszerűsítője. A könyveiben nagyon jól bemutatja a környezetet, tájleírásaival kivételesen végig vezet a történelmi Magyarország, Erdély regényes vidékein. De a legnagyobb meglepetés számomra, számtalan művei közül (regény, novellák meghaladja 200-at) a ,, Csigák Regénye,, amelyben nagyon eredetien leírja tengeri víziállatok és csigák csodálatos világát. Két érdekes részletet idézek a regényből.
,, Erdélyben a Zaránd-megyei havasok csoportjában, közel a Vidrához van egy dolomithegy, mely nem egyéb, mint egyetlen óriás csigatorlasz. Kalapnagyságú, gyönyörűen csavarodott goniatitesek, toronyalakú cerithiumok kosszarvidomú ammontülkök vannak odafogva a kő közé, maga kő mindegyik. Mikor a vidrai kunyhó kapubálványát kifaragják e kőből, ott látszanak az oldalán ezek a nagyszerű hieroglyphiai az időtlen időnek. Hajh mikor még ezen bérc felett a tenger zúgot melynek partja lehetett a Bihar bércláncolata!,,
,, Mennyiféle alak, minő csodás sokszerűség az idomokban, mily színpompa! A haliotosok (tengeri fülek, fülcsigák) szivárványos kelyhe arannyal áttörve, vagy rózsapiros háta ezüstel hímezve, vagy ezüst pajzsa fekete csíkokkal sávolyozva: a bodros csipkefőkötő alakú murex fajok (bíborcsigák), bíborpiros szájjal: a Dávid-hárfa felhúrozott márványos héjával: a turbo chrisostomus (aranyszájú) fűzöld koronájával, aranytól ragyogó öblével: a hatujjú pteroceras, mint egy roppant fésű kék szakállú tritonok számára, s annak egy kisebb narancsszín faja, a nereidák kontyát feltűzni olyan alkalmas: az égő kemenceszájhoz hasonló cassis rufus, s a pettyes cypreak ezernyi népe: a királyköpenyes pecten pallium, a zebracsíkos nautilus pompilus és rokona, hofehér, gyöngéd argonautilus, a csokoládészín unio nigra: a tarkabarka lópata (hyppopus maculatus): az óriási strombus gigas (óriás szárnyas csiga), a hajnal minden színével öblében: s aztán egy csoport fehér alak mindenféle fajból, miket emberi gyöngédség a ,,szűz,, melléknévvel ruházott fel : pecten virgo, conus virgo, strombus virgo, murex virgo, amiken tévedésből sincs egy más színű folt: valamint nem téveszti el a conus litteratus (az írástudó cövek) a maga dolgát soha. Alakja, mint az összecsukott tulipáné, hófehér: körül tíz sor fekete ékírás (rúna), akkor következik egy sor sárga pont: azután ismét tíz sor fekete rúnaírás, s végül két sor szamarítánus betű: Ghimel, Jodh, Lamed, Nun stb. szép világosan kiírva. Elolvashatja, aki ért szamarítánusul és csiganyelven.,,
Ezek a csiga fajták ma is megtalálhatók a tengerekben és óceánokban. De most visszatérek a begyűjtött kövületekre, amelyek nem olyan színpompásak, talán 100 millió évvel ezelőtt ugyanolyan színpompával rendelkeztek, mint a mai sós vízű tengeri csigák.
Kisebb méretű csiga kövületek. Nagy Láb területéről kiásott földtömegből.
A képen látható begyűjtött kis csigákat csípesszel szedegettem a mosott homokos anyagból, nagyító segítségével, szabadszemmel cak egy homokszemnek tüntek, egy érem rész ami látszik egy eurocent átmérője 15 mm. A csiga faj szempontjából a többsége kis toronyka csigák (turritella), de megfigyelhető cerithium (Bököc) vagy kis gömbölyű natica ( fúrócsiga) fajok. Ezek talán nagyon fiatal egyedfejlődéssük szakaszában.
A csigaház egész élete során együtt növekszik az állattal.
A csigaházon létrejönnek rácsos képzödmények, spirális vonalak, harántirányú kiemelkedések, bordák, csomok, dudorok, tűskék.
A fenti képen összehasonlítva a kis csiga kövületek, amelyek 2-5 mm, a 30-50 milliméteresekkel.
Közepes méretű begyűjtött csiga kövületek 30-50 mm.
1,9,10,11,11a-Cerithium-Kis és közepes méretű tengeri csigák, a Certhiidae családba tartozó tengeri haslábú puhatestűek, cerithek nemzetsége. A cerithium régies magyar neve Bököc, a napjainkban Dárda csigának említik. Növényevő csiga, amiből következtethető, hogy a tenger feneke növényekkel borított, lágy aljzatú környezetekben fejlödtek. Egy meleg sekély tengeri nyugodt környezetben szimbiózisban együtt a moha állatokkal (Bryozákkal)
Folyt. következik
