- Fejezet
Miután sikeresen bepillantottunk egyes tüskésbörűek sajátos világába, a kis vitorlás hajónkkal visszatérünk a mi kedvenc helyünkre meg közvetlen környékére. Addig is egy idézettel folytatom, amit még az elején írtam ″ képzeletbeli időutazást végzünk egy kis vitorlás hajóval. A hajónaplóba leírjuk az igazi tengeri legendát egy képzeletbeli elveszett világot, amely semmiben sem hasonlít a maira. Egy megvilágítás, vagy egy körkép tengertani tanulmányokkal. Ami fontos tudni és csak erre a helyre és a környékére jellemző, az itt élt vízi élőlények meg vízinövények, megmaradt, kövületei, a bizonyítékok. Ahova érünk, ezelőtt 100 millió év, a helyszín koordináták a mai Bácsi-torok és környéke, Eocén, Földtörténeti kor. Egy nagy víztömeg, meleg sekély tengeri kép tárul elénk, zátonyok, vízinövények, mohás, ingoványos helyek, tenger morajlás, zúgás. ez a régi lomhán imbolygó Tethys tenger. ″
Bizonyára sokan feltesznek gondolatban számtalan kérdést, talán ilyeneket: Itten Kolozsvár környékén, Erdélyben tenger vagy óceán? Most miért nincs? Milyen is volt ez a tenger? Miért volt itt tenger mikor hegyek vesznek körül? Még sorolhatnám a kérdések sorát. Nagyon természetes dolog a kíváncsiság mert nem mindenki tanult Ősföldrajzot még a geológus szakmabelieknek is provokációk ezek a kérdések. Amit mi sem tudunk a valóságban felfogni, azok az időszakok, a milliárd vagy százmillió év. A geológusok és nem csak, nagyon sok elmélettel igyekeztek megmagyarázni. a sok megtalált geológiai bizonyítékokat. Már az 1700-as években egy dán geológus megalapozta a rétegtan elméletét, amely a mai napig is érvényes. A Rétegtan vagy sztratigráfia, az egyik ága a geológiának, amely rétegezett üledékes és vulkanikus kőzeteket vizsgálja. Ez a tudományág két fontos kutató területe van. Kőzet rétegtan (litosztratigráfia) amely az anyag fejlődés eseményeit az időben egymásra következő üledékes kőzeteket tanulmányozza. Biosztratigráfia a kőzetek keletkezési idejét és a bennük talált ősmaradványok, tanulmányozása. De hát igy is egy-egy rétegsorban valamelyik földtörténeti idő képződményei hiányoznak. A középkorban már egyes geológusok is felfigyeltek, hogy a Föld kontinensei nagyon egymáshoz illeszkednek, de ebben az időben még nem tudták bizonyitani. Csak a XX-ik század elején egy német tudós Alfred Lothar Wegener, klimatológus, geológus, geofizikus, meteorológus és sarki kutató, 1912-ben javasolta a kontinensvándorlás elméletet. Ez az elmélet a lemeztektonika, litoszféralemezek, vagy kőzet lemezek mozgására, vándorlására, az óceánfenék szétterüléséről szól. Ebben az időben már a hajósoknak is feltűntek az óceán fenekén levő különleges hosszanti árkok, amelyeket kezdték felkutatni, és feltérképezni ezeket, az újabban megjelent a hajózásban használt hanglokátor módszerrel. Eltelt egy bizonyos időszak ameddig sikerült felfedezni, és feltérképezni a kontinens lemezeket (Föld kéreg lemezeket) majd később az 1960-as évben, elfogadták a kontinensvándorlás elméletet. ″Óceáni hátság, az óceán fenekén fekvő lemeztektonika által formált hegyláncok a létezésüket 1950-es években fedezték fel, ahol a litoszféra-lemezek távolodnak egymástól. Ezeken a helyeken a földköpeny anyaga feláramlik a felszínre, és gyarapítja az egymástól eltávolodó kéreglemezeket. Óceáni hátságok az egész Földet behálózza teljes összhossza 80000 km. Tektonikusan aktív óceáni hátságok hosszanti tengelyében általában árkok húzódnak a két gerinc között ezekben tör fel a mélységi magma és keletkezik az új óceáni meder″ (szabad enciklopédia)
Tethys ősóceán
Pangea, őskontinens, Paleozoikum, régi szétdarabolásakor az eltávolodó ősi Afrika és Európa között riftesedéssel kialakult óceáni medence. Riftesedés ₌ az óceánok kialakulásának kezdeti szakasza, amikor az asztenoszféra konvekciós áramai a kontinenseken egyre szélesedő tőrésvonalak mentén árkos süllyedéseket hoznak létre (pl. Kelet-Afrikai árok).
Asztenoszféra ₌ kissebességű öv ₌ földköpeny képlékeny állapotú gömbhéja, amely a felszíntől 75 és 250 km közötti mélységben található.Konvekciós áram ₌ olyan áramlás, amelyet a folyékony anyagokban mutatkozó hőmérséklet és sűrűség különbség révén a gravitációs erő hoz létre. A nagyobb hőmérsékletű anyag a közegben felemelkedik, a hidegebb pedig leszáll
A Tehtys óceáni medence, az óidő végétől (paleozoikum 570 millió éve kezdődött-és 245 millió éve fejeződött be) a harmadidőszak végéig (65 millió éve kezdődött és 2,4 millió éve fejeződött be) meglevő, de egyre kisebb kiterjedésű földközi tenger, amely Dél-Európától és Észak-Afrikától Ázsiáig húzódott keleti nyugati irányban. Üledékeiből gyűrődött fel Eurázsiai hegység rendszer. Ami fontos megjegyezni, a mi hegyeink is talán csak a harmadidőszak (65-2,4 millió évvel ezelőtt) alatt keletkeztek, Geológiai bizonyítékok alapján, ebből az az időszakból egyforma üledékes kőzeteket találtak meg az Alpokban és a Himalájában, sőt ugyan olyan fajhoz tartozó kövületeket is. A Bácsi-torok és környéke, kolozsvári medence mellett, az Erdélyi Medence északnyugati sarkában, mondhatnánk a medence szívében fekszik. Geológiai szempontból tanulmányozva egy igen érdekes legendákkal is hasonlítható, mint például Atlantisz, ahol egy teljes kontinens elsüllyedt az óceánba, egy földi paradicsom, amit még most is keresnek. Egy magyar, Prinz Gyula geológus, geográfus, néprajzkutató, kidolgozta a Tisia mikrokontinens elméletet. Oktatói, közéleti tevékenysége sikeres volt, sajnos idős korára már nem nagyon értékelték. Többek között 1940-1945 időszakban A Ferenc József Tudományegyetemen, kolozsvári egyetem földrajzi intézetét vezette. A Tisia elmélet 1920-as években nagyon fontos volt, a Kárpát medence kialakulásáról, keletkezéséről. Ebben az időszakban még nem volt elismerve a kontinens vándorlás elmélete, vagy a kontinens lemezek feltérképezése. 1950 után amikor a lemeztektonika modern elképzelései kialakultak a Tisia mikrokontinens elmélet egy kicsit háttérbe került.
Tisia mikrokontinens.
A Föld őskori történelmében (százmillió évek során) a kontinensek sok változáson mentek át, ide-oda vándoroltak, földrészek feldarabolódttak, új földrészek keletkeztek, egyes részek elsüllyedtek, hegyek alakultak. De inkább vegyük az utolsó 225 millió évvel ezelőtti időszakot, amikor egyetlen szuperkontinens volt a Pangea, majd 75 millió év után (150 millió évvel ezelőtt) ez a szuperkontinens feldarabolódott, keletkezett Laurázsia és Gondwana. A Tethys óceán medencéje a földi középkorban és az újkor elején (250 - 66 millió ezelőtti évek között) vonult végig a mai Pireneusok, Alpok, Kárpátok, Balkán hegység, Kaukázus, Himalája területén. Hosszú évmilliók során tömérdek anyag halmozódott föl a tenger medencében, aminek a következtében kisebb- nagyobb szigetek vagy szárazulatok alakultak, egyes helyeken valóságos hegytömegek is. Egy ilyen hegytömeg jutott a térszín fölé, amely a mai Belső -Magyarország, Erdélyi Medence, Kelet-Szerbia, Dél-Bulgária és Észak-Kisázsia. Ez a Tisia -Rhodope szárazulat, és ezt a szigetet a Tethys tenger övezte
Amikor a tektonikai okok hatására megkezdődött az alpi (Alpok) hegyképződés a Tisia tömb (sziget) körül, a földkéreg kezdett felgyűrődni, kialakult egy körív forma lánchegység, amely a mai Kárpátok. Bizonyos idő után a kéreg mozgások, gyűrődések alább hagytak, a bonyolult őskóri világ kezdte helyre állítani az egyensúlyt. Ennek az lett a következménye, hogy a közbenső tömegek, szárazulatok, köztük a Tisia mikrókontinens megroppant, összetöredezett és elsüllyedt. A süllyedési folyamat lassú volt. A beszakadás nem történt egyszerre a Tisia részek külön-külön új tájakat alakítottak. Az Erdélyi Medence a harmadkor (60-2,6 millió évvel ezelőtt) közepén alakult ki. Ebben az időben nemcsak az Erdélyi Medence süllyedt, hanem a Belső-Magyarország területe (Alföld) is. A tenger benyomult az elsüllyedt részekre. Igy az Erdélyi Medencében kialakult egy beltenger, amely a Miocén végéig (kb. 60 millió évig) tartott. A Kárpátok, lassan jobban behatárólták az Erdélyi Medencét. Elkezdődött az tömérdek anyag lerakodás a tenger fenekén. Ezek az üledék sorok, különböző évmilliók rétegei nem mindenhol kimutathatók, egyes helyeken mivel fokozatosan beszakadtak, vagy töredezettek. Szerkezetileg nagy részben agyagosak, egyes részeken homokosak, márgásak, az egész Erdélyi Medence töredezett táblákból áll, talán még a mai napokban történő földcsuszamlások, ennek köszönhetőek. Az Erdélyi Medence földtani szempontból, nagyon bonyolult és érdekes, nem részletezem, röviden leírni nincs is értelme, a szakirodalom túl nagy, amit a geológusok az utolsó évszázadban feltártak. Meg kell említeni a Miocén kori (23,3 - 5,3 millió évvel ezelőtt) vulkán működést az Erdélyi Medencében, egyes helyek, beszakadásakor keletkezett réseken a forró izzó anyagok törtek a felszínre, újabb területeket foglaltak a régi nagyobb medencéből.
Az Erdélyi Medence beszakadási peremvonala mentén keletkezett vulkánok jellemzői, a vulkáni formák, kráterek, kalderák, lávafolyamok, vulkáni lejtők, lávaárak, meredek lejtőjű lávadomok, tufapadok, lávakőzetek, izzó kitörésű felhők hamújai. Most csak felsorolom a fontosabb vulkánokat. A Keleti Kárpátokban, ahol épebben megmaradt kúpokat és krátereket találhatunk. Legnagyobb a Kelemen-Görgényi-Hargita vulkán vonulat. Ide tartozik Mezőhavas (Tatárkő- 40 km átmérőjű kúp), Somlyó, Csomafalvi-Délhegy. Délebbre (Dél-Görgényi havasok) van a Rekettyés, Ósztroc, Fertő tető, Vargyas (Központi Hargita), Csicsoi-Hargita, Csomád. A vonulat rész északi tagja Nagykőbükk, Kakukkhegy, legdélibb része Piliskét, Bükkszád-Málnás. Csomádnak a Tusnádi szorosra néző meredek lávadomjai gyűrűjében a legszebb a kettős kráterben kialakult Szent Anna tó és Mohos láp, a tűzhányó tevékenysége 30-40 ezer évvel ezelőtt halt el. Az Erdélyi Érchegység (Nyugati Kárpátok) területén kevesebb és hamarabb befejeződött a vulkáni tevékenység, itt található, a Csetrás hegység, Dévai hegyek, és Vigyázó.
Érdemes megemlíteni a vulkáni tevékenység során képződött érceket, legfőképpen az arany-érc (Erdély úgy említették, mint Európai Aranyország) a római korban is bányásztak, ezüst-érc, réz-érc, vas-érc, higany-érc. A vulkáni hegyek tövében ásványos források, Ásványvizek országa, forrásainak száma meg haladja a 2000-et is. Az Erdélyi medence a harmad-időszak közepén, süllyedés, beszakadás után kialakult a medence
köröskörül a hegyekkel, a medencét tengervíz töltötte ki, a hegyek csak itt-ott álltak ki a vízből. Az idő múlásával a sósvíz csökkenésével és a további beszakadások, vulkáni anyagok fel tódulásával a medence elzáródását vonta maga után. A beszakadások már az Erdélyi Medence déli, dél-keleti irányában tolódtak ki. A víz kezdett kiédesülni és a Szebeni és Fogarasi havasok lábai felé vonult. A mai Erdély véglegesen a pliocénben (5,2 millió évvel ezelőtt kezdődött és 2,4 millió évvel ezelőtt ért véget) alakult ki, ekkor alakult a dévai-marosilyei Maros szakasz, árkos vetődés. Az erdélyi Medence vizeinek legnagyobb része azóta távozik ezen a vonalon. Megemlítem csak a fontosabb tényeket, a tengervíz millió évek során történő párolgását is, aminek köszönhető a tömérdek fennmaradt só-réteg, Tordai, Parajdi, Vizaknai, ami Európai viszonylatban is egyedi bizonyíték, hogy milyen jelentőségű őskori korszakok határozták meg az Erdélyi Medencét.
A feljegyzést befejezem, visszatérek az időutazás történetében, lassan megérkezünk a célpontunkhoz és környékére, a következő víziállat, amit megfigyelek az a puhatestűek egyik legszámosabb állatfaja, amelyek legjobban alkalmazkodtak a legváltozatosabb életkörülményekhez. Ezek a Csigák vagy Haslábúak.
