„Az idő a legérdekesebb dolgok egyike. Szubjektív és objektív egyszerre. Elmúlt és lesz. A múltat felidézzük, kutatjuk, a jövőt tervezzük, megpróbáljuk megjósolni az elkövetkezőket. Legrövidebb a jelenben. Mire megragadnánk, tovatűnik.” (ismeretlen szerző)

A nemzetközi szabványban (SI) az idő SI alapegysége az SI-másodperc. A hivatalos meghatározása. A másodperc a cézium-133 atom alapállapotába a két híperfinom színt közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9.192.631.770 periódusa. A geológiai idő a múlt eseményei idő szerinti kronológia, mely a Földet és a rajta levő életet formáló eseményeket rendezi. Tudományos elméletek alapján egy öreg csillag haldokló fázisa, egy születésben lévő planetáris ködből kialakuló Föld története napjainkig. A geológiai idő meghatározása a 19-ik század végéig a geológusok, és más természettudósok különböző elméletek alapján próbálták meghatározni a Föld korát és a legfontosabb eseményeit. Sokan úgy vélték, hogy a Föld csak néhány ezeréves. Az igazi esemény kronológiát csak a 20-ik század elején sikerült megoldani amikor egy lengyel fizikus és kémikus (Marie Curie) felfedezte a rádióaktivitást. Ennek köszönhetően meghatározták és időpontba hozták a földkéreg kőzeteit és rétegeit.

Kronosztratigráfia a rétegtannak a résztudománya, vagy időrétegtan a geológiai képződmények megkülönbözésével és csoportosításával foglalkozó tudomány. A kőzetek képződése korának meghatározása a kőzetből vett minták alapján történik. A kormeghatározás ismertebb módszereivel a geokémiai tudományterülete foglalkozik. Általában a kémiai izotópok arányát vizsgálják, amelyek a földtörténet során a kőzetalkotó ásványok kristályosodása óta megváltoznak. A kronosztratigráfia módszerei a következők: Radioaktív izotópos módszer, stabil izotópos módszer, termolumineszcens módszer, hasadványnyom módszer, szénizotópos módszer szén-12 ¹²C. szén -13 ¹³C. szén-14 ¹⁴C. A szénizotópos kormeghatározás olyan módszer, amely a természetben előforduló   ¹⁴C izotópot használja a széntartalmú anyagok korának meghatározására. Minden olyan anyag kora meghatározható, amely biológiai eredetű szenet tartalmaz, fa, faszén maradványok, magvak, levél, vászon, tőzeg, humusz, kagyló, csiga, csont, szarv, talajok, karbonátos üledék, cseppkő, vízben oldott szerves és szervetlen szén, jég is.A rétegtannak a rész tudományai a biosztratigráfia, vagy életrétegtan és a litosztratigráfia, vagy kőzetrétegtan. Az életrétegtan, a rétegek, és a benne felhalmozódott ősmaradványok, kövületek és az idő párhuzamban állítása. A kőzetrétegtan(litosztratigráfia) az egymásra települő és bennük található kőzet típusok sorrendjét és térbeli elhelyezkedését meghatározó résztudomány.

Visszatérve a Geológiai idő meghatározására. A geológiai folyamatok szempontjából az idő felfoghatatlan és jelentéktelen. A geológusok és természettudósoknak szükségük volt egy mértékre vagy egy skálára, egy nagyobb méretarány, hogy a geológiai eseményeket időben sorolják. Ezért a földtani tagoltságokra időegységekre osztották. A legnagyobb időegység az Eon. Ez az Eon korszakokra, időszakokra, korszakokra és szakaszokra oszlik. A Föld teljes története az idő két nagy Eon-ra oszlik. Az első a Prekambriumi, ahol a föld körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt keletkezet, körülbelül 570 millió évvel ezelőtt ért véget. Most a Fanerozoikum eon-ban vagyunk. Hogyha a Galaktikus Korszakot vesszük (persze ilyen hivatalos időszámítás nincs) a tudományos elméletek alapján, vagyis a „Nagy Bumm” és az univerzum keletkezése 13,8 milliárd évvel ezelőttire tehető. Ma 13.800.002.023-at írnánk. A Föld és a naprendszerünk születése 9.200.002.023 évben volt.

A Föld születése körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt, forró olvadt állapotban volt, és anyagai sűrűségüknek megfelelően gömbhéjakban rendeződtek. A Föld magjában sűrű vas és nikkel halmozódott fel. A légkör kívül ritka gázokból keletkezett. A Földtörténet legelső Eon-ja.

Hadaikum. – 4567,17- 4000 millió évvel ezelőtt

A föld anyag összeállásától, ösóceánok kialakulásán át az élet megjelenéséig terjednek

Archaikum. – 4000-2600 millió évvel ezelőtt.

A felszíni hőmérséklet csökken és megszilárdul. Kialakul a földkéreg az ösóceán és az őslégkör. A légkör összetevői ammónia, metán, vízgőz, széndioxid. Az őslégkörben szervetlen anyagokból ultraibolya sugárzás és elektronikus kisülések hatására szerves molekulák keletkeznek, amelyek az ősóceánban kerültek, ahol élő rendszerek jöttek létre, ezekből épültek a gömbhéjas szerkezetű kőzetgumók a sztromatolitok (3,5 milliárd évvel ezelőtt)

Proterozoikum. -2600-542 millió évvel ezelőtt.

A Hadaikumot, Archaikumot, Proterozoikumot, együtt Proterozoikumnak nevezzük. Ebben az időszakban az éghajlat meleg, de 4 jégkorszak nyomait is kimutatták, 2300, 1200, 900, 700, millió évvel ezelőtt. Hegységképződés lezajlott az ekkor keletkezett őshegyek elpusztult maradványaikból jöttek létre a kontinensek. 1.Laurencia-Észak-Amerikai tábla-Kanadai pajzs, Grönland, közöttük a Japetus óceán. 2. Fenoszarmácia-Kelet-európai tábla -Balti pajzs és ukrán pajzs közöttük az Uráli-óceán. 3.Szibériai tábla-Angara pajzs.4.Gondwana-az ősi Dél-Amerika, Afrika, Arábia, India, Ausztrália és Antarktisz. Az élővilág. Megjelentek az eukarióták, amelyek valódi sejtmaggal rendelkező sejtekből állnak, 680-543 millió évvel ezelőtt. Ilyenek voltak a csalánozok gyűrűsférgek és ízeltlábúak ősei.

Fanerozoikum.

Fanerozoikum korszak a jelenlegi eon a földtörténetéből, 545 millió évet foglal magában és nagyon gazdag élővilág létezett. Három időszakra osztjuk, Paleozoikum, Mezozoikum, és Kainozoikum.

Paleozoikum. -542-251,9 millió évvel ezelőtt. Hat földtörténeti időszakra oszlik, Kambrium, Ordovicium, Szilur, Devon, Karbon és Perm.

Kambrium kor elején hirtelen és nagyon gyorsan fejlődésnek indul az élet, habár az élőlények csak a tengerben voltak. Megnő a légköri oxigén mennyisége, kialakult az ózon réteg. Mindez az élővilág hatására. Az éghajlat változatos, déli földgömbön két jégkorszakot is kimutattak (450,250 millió évvel ezelőtt), az északi földgömbön meleg, kiegyensúlyozott. A földfelszín fejlődése ebben a korban két jelentős hegységképződés zajlott. 1.Kaledoniai (ordovicium-szilur-devon 500-350 millió évvel ezelőtt). Két kontinens Laurencia és Fenoszarmácia ütközése során egységes kontinens jött létre Euroamerika. Az ütközés vonalában kialakult a Kaledóniai-hegységrendszer. Még ma is megfigyelhető a maradványai Skandinávia nyugati részén, Skóciában, É.-Írországban, Kelet-Grönlandon. 2.Variszkuszi hegységképződés (karbon-perm, 500-350 millió évvel ezelőtt). Egyidőben két ütközés során, a kontinensek Euroamerika és Angara, kialakult Laurázsia. Laurázsia és Gondwana kialakult a nagy egységes kontinens Pangea, körülötte az egységes óceán Panthalasa. Ennek a szuper kontinens öblében egy sekély tenger a Tethyis. Ezeknek a kontinensek ütközése során kialakultak a Variszcidák. Maradványai Dél-Anglia, Franciaország hegységei, Német-középhegység, Cseh medence peremhegységei, a Lengyel-középhegység, a Rodope és az Ural. Az élővilág fejlődése ebben az időszakban a föld egyik legjelentősebb zátonyképző időszaka. Az állatvilág valamennyi ma létező állattörzse létezik, gerinctelen állatvilág, egysejtűek, foraminiferák, tengeri és csökkent sósvízi állatok. Szivacsok (zátony képzők), puhatestűek (Molusca), kagylók az ordoviciumtól, csigák kambriumtól. Ízeltlábúak (Arthropoda), például Trilobiták. A rákok kambrium elején jelentek meg, a nagyságrendük körülbelül 1 mm-től egész 90 cm-ig terjedtek. Megjelentek a rovarok (Insecta) az elsők szárnynélküliek középső devontól. A szárnyas rovarok karbontól jelentek meg, több mint 400 különböző faj. A nagyságrendjük 30-40 cm -esek is lehettek. Talán a leggyakoribb a szitakötő, 70-80 cm-es szárnyfesztávolsággal rendelkeztek. Pörgekarúak (Brachiopoda). Tűskebörűek (Echinodermata) például a tengeri sünök. Tengeri liliomok, graptoliták (Graptolitina). Félgerinchúrosok (Hemichordata). Telepes állatok (Monograptus turriculatus) szilurtól. A gerincesek fejlődése az ordoviciumban kezdődött. Csontos pikkelyűek szilurban, álkapocsnélküli halszerű vízi állatok (Ostrocoderma). Testükben csigolyák, bordák, csontlemezek borítják a testüket is. Devonban megjelennek a páncélos őshalak (Placoderma) Dinichthys óriás páncélos hal. A páncélos őshalakból porcos és csontos halak fejlődnek ki. Megjelennek a tüdős halak, bojtosúszós halak. Megjelennek az őskétéltűek (Stegoceptali), az őshüllők. A Paleozoikum végén az állatvilág 60-65%-a kihalt. A perm-triászi kihalás több okokra is tehető, az éghajlat változás (jégkorszak a déli félteken), a föld mágneses mező gyengülése.

A növényzet a paleozoikumban. Kambriumban a vízi növények voltak az uralkodok, algák, tengeri liliomok. Ordoviciumban az ősharasztok, zöld moszatok (Psilophyton-flora).   Szilurban megjelentek az első szárazföldi növények. Megjelentek a mohák, moszatok alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz. Devonban az ősharasztok elterjednek a szárazföldön, elindul a talajképződés. Megjelennek a korpafüvek, pikkelyfa (Lepidodenron) zsurlók (Calamites Equisetum) 5-30 m-esek. Páfrányok. Karbonban a mocsári növények. Megjelentek a tűlevelű fák, őspálma. A permi időszakban 280-230 millió évvel ezelőtt a kezdeti lápos mocsaras erdőket inkább kiszorították a tűlevelű és páfrányfenyők, megindul a hűlők térhódítása. A növényvilágot a perm végi kihalás nem igazán érintette.